Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

Se vizet, se edényt, se másnak senkinek, Evvel magát véli, okosnak, eszesnek. (Szekfü 1756, 223. strófa) Ez után azt végzi otton kút ásossék, Ebbül kö-mivesnek kívánt víz huzassék, Maradjon magának ezen Luther népeség, Kinél nincs böcsület, söt van esztelenség. (Szekfü 1756, 225. strófa) Ezt is el-kezdették fával, kövei hánni, Hogy bé-töltsék kutat, és ugy meg-mutatni Kévánnyák titkossan munkát hallasztani, El-vett büntetésért Uly boszszut állani. (Szekfü 1756, 226. strófa) Ez után Templomban Organa tétetett, De mihelyt ez munka szépen készéttetett, Hangas szava ennek haragot nyert, és vett Bé-nyomták sípjait, szozattya el-veszett. (Szekfü 1756, 258. strófa) Gonosz gondolattal lajtorján föl-mentek. Midőn Orgonában irigyek kárt tettek, De ez miát még-is mindenek meg-lettek Semmi el-nem mula, mert ujjra készültek. (Szekfü 1756, 259. strófa) Ezen irigység közt, még-is Vadosfában, Ezer hét Száz ötven, és hatodikában, Uj Templom Uj Oltár Király hatalmában El-készül Luthernek meg-alázásában. (Szekfü 1756, 261. strófa) Szent István Királynak fénylett az ö Napja Midőn Káptolannak érdemes egy Tagja Szombat-helyrül ki-jött Madocs Apaturja, Horváth István Úr ez: és volt Uly munkája. (Szekfü 1756, 262. strófa) Sok áhítatos népek itten öszve jönnek, Ez mái szent Napnak minnyájan örülnek, Az Papi Rendek-is Albában öltöznek, Szép Processioval Uj Templomba lépnek. (Szekfü 1756, 267. strófa) Meg-szollamlik itten Orgona, s-harang szó, Mert már Pápista nép itten nem bujdosó Halgát Lutherista, a' ki volt káromló, Isten igy akarta, hogy légyen minden jó. (Szekfü 1756, 269. strófa) Szenteli Horváth Úr ez Uj Epületet, Mária Nevének adnak dicséretet, Sz. István Királynak vitéz vezérletet Nepomuk Jánosnak örök böcsületet. (Szekfü 1756, 270. strófa) Sz. Ignácz Lojola dühös Luther népnek Ellent-álló ez-is ezen ellenségnek Ez négy oszlop vala ezen nevelésnek Oka, s-vezetője ezen építésnek. (Szekfü 1756, 271. strófa) Meg-lévén Szentelve Szent Misék mondatnak. Minden felöl népség öszve-szaporodnak, Buzgó szivbül nagyon itt áhitatoskodnak, Istent nagy fön-szóval Szentnek kiáltanak. (Szekfü 1756, 272. strófa) Belől Négy Szent Mise, Négy szent tiszteletre Mondatott ez Napon rendelt böcsületre Uj Templomon kívül, három; végezetre Szolgáltotott Mise ez mái örömre. (Szekfü 1756, 273. strófa) Az Szent Misék után hangos szóllássával, Elő-álly Horváth Ur prédikállássával, Ez épület dolgát minden járásával El-beszélli népnek dicsért mondássával. (Szekfü 1756, 274. strófa)