Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
El-végzi beszédjét Te DEUM Laudamussal Intonál musikus egész vig Chorussal Dob, Trombita harsag Orgona zúgással Istennek Dicsősség mondtatik Hymnussal. (Szekfü 1756, 275. strófa) 254 „Secunda filialis est nomine Vadosfa, 3. quadrantibus horae a matre distans. jus Patronatus habet Sua Majestas Regia. Ecclesia structura est nova anno 1756. per Suam Sacratissimam Majestatem Regiam erecta. Habet 1. calicem, 1. ciborium, 1. pacificale argenteum. 2. casulas, et totidem albas. Altare unum, et orgánum. Reliquis ornatibus caret. Nullos habet proventus ex capitali, neque ex fundis, cryptis, pulsu, elemosyna. Ex marsupiali annuo 10 fl. Domus Parochialis hic nulla habeurt, neque ullum proventum, aut Daciám domalem participat Parochus. Sed solum ex fundatione Suae Majestatis Sacratissimae erga 1. myssam omni septimana persolvendam habet 36fl." Püspöki Levéltár, Győr, Canonica Visitatio in Archidiaconatu Rabensi 1759. 255 Piszker 1933, 66. o. 256 „Az egyházmegyében az ágostai és helvét prédikátorok száma összesen 83, még pedig: Sopronmegyében 3 ágostai prédikátor, Vasmegyében 2 ágostai és 1 helvét, Komárommegyében 18 helvét és ágostai. Győrmegyében 11 helvét és ágostai. Veszprémmegyében 48 helvét és ágostai." Vanyó 1933, 143. o. 257 Vanyó 1933, 145. o. 258 Synopsis Historica continens fata secunda vei adversa Ecclesiarum invariatam Confessionem Augustanam profitentium, ad Dioecesim et Senioratum Kemenesallyiensem pertinentium per Adamum Miskei. Közli Payr 1910b, 288-310. o. A vadosfai esetről szóló rész fordítása az alábbi: „Az előbbiekben említett Fábri Gergely püspöksége egyáltalán nem volt tartós. Amikor ugyanis az Úr 1751. évében a nemes Kisfaludi Balázs úr, ugyanazon Vadosfa faluban, a saját nemesi birtokán kápolnát emelt a mi templomunk keleti oldalán és mellette keresztet állított, történt akkor, amikor az István király tiszteletére szentelendő kápolna szentelésére ugyanazon király ünnepén, vagyis augusztus 20-án az egész Rábaköz járásból a pápisták a plébánosokkal együtt zászlókkal felvonultak, a vadosfaiak és más rábaközi evangélikusok attól tartva, hogy ezen ürügy alatt templomukat a pápisták elfoglalják, összejöttek, a falu mindkét végét trágyával megrakott, összeláncolt szekerekkel elsáncolták. Aztán a pápistákkal való veszekedések után tekintetes Radó László úr István nevű fiát, aki a falun kívülre ment, körbefogták, a mieink a faluból botokkal, fütykösökkel és pemetekkel kirontottak, és összecsapva a pápistákkal többet közülük megvertek és megsebesítettek. A pápistákat megfutamították, egy közülük meg is halt. Mindez a pozsonyi országgyűlés alatt történt. Emiatt a zavargás miatt negyvennégyet a vármegyei katonák elfogtak, akik között négy nő is volt, és Kapuvár, Léka, Keresztúr, Nezsidér, Lánzsér börtönébe vittek, ahol egy évet és majdnem hét hónapot tartották őket, akik közül ketten megszöktek. Két nő elhagyta a vallását, és így a kemény verésektől megmenekültek. Egyesek 150, némelyek 100, mások 50 ütést kaptak. Amikor nagyhétfőn Vadosfán jelen voltam, a kápolna mellett verték meg őket, mely ütéseket örvendező lélekkel fogadták, hálát adva az Úr Krisztusnak, hogy az ő nevéért azon a héten szenvednek, amikor maga az Úr érettük szenvedett. Ezt 1753-ban szenvedték el. A nemeseket pedig, akik jelen voltak ezen a tumultuson, a vármegye elé hívatták, együttesen közel 3800 forintra büntették őket. Az említett Radó László urat egy év kapuvári börtönre ítélték. Félév elteltével 200 forint letétele fejében szabadon engedték, de alig félév múlva otthonában meghalt. A superintendens úr a keresztúri várban csaknem félévig volt fogoly, és azzal a feltétellel bocsátották el, hogy superintendensi hivataláról megfosztják és a vadosfai egyházból távoznia kell. Bármilyen más egyházban lelkészi állást vállalhat, így a kertai egyházba hívták meg." 259 Szekfü 1756, 339., 340., 346., 360., 362. és 363. strófa.
