Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: A janzenizmus és a protestáns magyar lelkészértelmiség a 18. században

Ebben az időben a mozgalom még élő vezéregyéniségei Hollandiában tartózkodtak, ahol később önálló és független egyházat hoztak létre (De Oud-roomschkatholieke Kerk). A 18. század másrészt a janzenizmus forráskiadványainak a korszaka. Külön bibliográfiát lehetne összeállítani azokból a biográfiákból, amelyeket a janzenista mozgalom szereplőinek életéről írtak a 18. század folyamán; továbbá az ekkor kiadott memoárokból és naplókból, amelyek szintén a janzenista irányzathoz kötődnek. Ezek közül a legnevezetesebbek: Robert Arnauld D'Andilly emlékiratai (Mémoires. Hamburg, 1734); Claude Lancelot Saint-Cyran-életrajza; Jean Racine emlékiratai PortRoyalról; Nicolas Fontaine emlékiratai ugyanarról (Mémoires pour servir a l'histoire de Port-Royal. 1738). Gyakran hivatkozott forrás Jérome Besőigne (1686-1763) munkája, az Histoire de TAbbaye de Port-Royal (Köln, 1752-53, hat kötetben). Emellett természetesen újra kiadták a janzenizmus alapműveit is, ezek között újdonság volt Jansenius levelezésének megjelentetése (Lettres de Cornelius Jansenius, Evéque d'Ypres, avec des remarques historiques et theologiques. Köln, 1702). A 18. századi későjanzenizmus politikai irányzattávált: a nemzeti alapon álló, független (katolikus) egyházszervezet kialakítását szorgalmazta és általában mindennemű abszolutizmust ellenzett. Fokozatosan elszakadt a hivatalos egyházi intézményektől és az intézményes formáktól, és ezáltal még szélesebb körben fejtette ki hatását. Szintetizálta azokat a törekvéseket, amelyek a jezsuita rend (ideiglenes) felszámolásához vezettek és amelyek a püspöki jogkör kiszélesítését szorgalmazták a pápai hatalommal szemben. Képviselői olykor a felvilágosodás áramlatával harmonizáló, olykor azt elutasító szemléletet érvényesítettek (fő orgánumuk a Nouvelles ecclésiastiques című folyóirat volt

3

), míg végül - legkésőbb a nagy francia forradalom idejére - élő és megkülönböztethető szellemi irányzatként végleg kihunyt. Eszmei hatása azonban máig jelen van egyes francia szépirodalmi (Mauriac, Péguy) és filmművészeti alkotásokban (Ma mát chez Maud) - ez elsősorban erkölcsi igényességet és sajátosan pesszimista attitűdöt jelent. A janzenizmus a 19. század közepétől, Sainte-Beuve Port-Royal című alapvető monográfiájának megjelenésével vált tudományos kutatási témává, és mindmáig foglalkoztatja a művelődéstörténészeket és egyháztörténészeket.

4 Ausztriában és Magyarországon - eltekintve Rákóczi Ferenc kegyességi munkáitól és Mikes Kelemen egyes fordításaitól, amelyeket itt nem érintünk - inkább a kései janzenizmus hatásaival számolhatunk, amely az eredeti teológiai töltéstől már eltávolodott, és inkább a felvilágosodás vallásos változataként, jozefinista egyházreform képében jelentkezett. Emellett leginkább olvasmányélményként, a történeti könyvtárakban fennmaradt irodalmi örökség formájában beszélhetünk a janzenizmus magyarországi jelenlétéről. A téma célirányos kutatása egyrészt a magyarországi eszmetörténeti vonatkozások és hatásrendszerek feltárását szolgálja, másrészt újabb adatokkal gyarapítja a Magyarország és Nyugat-Európa közötti szellemi kölcsönhatások történetét. Zolnai Béla nyomdokain haladva készülő doktori disszertációm tárgyául választottam a magyarországi janzenista olvasmányélmények kutatását, amelynek során felfigyeltem arra a különös jelenségre, hogy ez az alapvetően katolikus lelkiségi irányzat Magyaror-