Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

Szám-kivetésben vagy Vadosfa helyérül, Többet nem prédikálsz el-rendelt szekérül, Menny-e gonosz ember! az ISTEN földgyérül, A' ki nem gondoltál Pap böcsületérül. (Szekfü 1756 190. strófa) Meg-iratott az-is, hogy vétkeiknek terhe Többet meg-érdemlett, söt Oratorium helye Törültetnék itten, és számkivetésbe Jönne, és ne lenne itt már Luther népe. (Szekfü 1756, 195. strófa) Ezt nem mondom magam, hanem Parancsolat Tartya, és állittya Királyi gondolat, Most az egyszer még-is meg-Gratiázatt, Hogy Oratiumtok Vadosfán maradhat. (Szekfü 1756, 196. strófa) De olly okkal, s-móddal, hogy régi Kápolna Büntető pénzekkel szebben meg-újulna, Isteni szolgálat ott többet ne múlna Hanem fényességben menne, s-ugy állana. (Szekfü 1756, 197. strófa) Rendeltetik itten Miháliban Káplán, Hogy töbszer lehessen Szent Mise Vadosfán Király Parancsola István Királly Napján. Processio légyen, áhitatossan tartván. (Szekfü 1756, 198. strófa) Ez jelentett Napon téltatik Vadosfán Hogy Luthranus Népnek Oratorium házán Ajtót ne nyissanak, hanem zárva tartván, Meg-emlékezzenek Istennek munkáján. (Szekfü 1756, 199. strófa) Ha pedig ez napon, vagy más Devotion Pápisták jelennek rendelt Procession, Nem lesz Luther békés, s-ellenkezik azon, Oda lesz kegyelem ez Oratóriumon. (Szekfü 1756, 200. strófa) Fájdalomdíj, orvosi költség, munkából kiesett idő címén tizenöten kaptak kártérítést, köztük Anton Hupman csornai asztalos 10 heti munkaképtelenség miatt 24 frt-ot. Rosta János homagiuma [=vérdíja] 40 forint volt. Az orvosi költség 189 frt 70 krajcár volt. A kártérítések összege összesen 369 frt 20 krajcár. Connotatio eorundem, quibus detrimentum corporis et neglectus laborum compensandi venirent. Eccl. 248. Az ítélet kihirdetéséről és végrehajtásáról: Radó Lászlót vasban elvitték; a pénzbüntetésekkel kapcsolatos vagyonbecslést az alispán szolgabíróval és esküdtekkel együtt április 16-án Vadosfán megejti; a fájdalomdíjakra és egyéb kártérítésekre vonatkozó igényeket összesítik és a következő május 3-i megyegyűlésen bemutatják; Fábri Gergelynek április 16-ig el kell hagynia Vadosfát; Birkás János és Rosta István a 10 éves közmunkát szoros őrizet alatt Komáromban fogja letölteni; a botozásra, illetve pálcázásra ítéltek egy részletet az ítélethirdetés után azonnal megkaptak; a többi megcsapatásra ítélten a büntetést április 16-án hajtják végre Vadosfán, amikor az alispán ott tartózkodik. Sopron vármegye jelentése a Helytartótanácsnak, Nemeskér, 1753. április 13. Püspöki Levéltár, Győr, Acta parochialia, XXXVIII. doboz, Vadosfa. így van Sententzia kegyessen ki-adva, Az büntető pénz-is ugy vagyon el-osztva, Hogy először meg-holt Rostának az Dija Adassék özvegynek ő homagiumja. (Szekfü 1756, 201. strófa) Ez útán fájdalmas Pápistáknak sebje, Barbélnak mi lészen meg-szolgát hív bire, Fizetődjenek ki? ugy pörnek költsége, A' többibül légyen Kápolna épsége. (Szekfü 1756, 202. strófa) Például: Borbély Sándor „Egy kas méhe, 1 frt 50 xr"; Kovács György „Egy sötétkék mente, akit maga visel, 3 frt, Egy középszerű öreg szűr, 50 xr, Egy közönséges vánkos héj, 20 xr, Egy asztal keszkenyő, 21 xr"; Tatay Pál: „25 tyúkja, 1 frt 50 xr, 3 öreg fúró, 2 kisebb és vonyó kés, nemkülönben egy bükkön metsző vas, 1 frt 50 xr".