Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis

Fölséges királyi resolutio által megmarasztatott nemes uraimék exequált jovainak lajstroma, (1753. április 16.). Eccl. 235-242. 246 Aláírók: Székely István, Horváth Sándor, „Horváth György Horváth Zsigmond fiam helyett", Németh Ádám, Kovács György, sebeházi Kiss István, Török György. Vadosfai processusbul szármozott poenalitasokban exequált fundusokrul való contractus. Mihályi, 1753. április 18. Eccl. 246. 247 „Majestati Vestrae Sacratissimae humillime supplicamus, dignetur ex affluente sua misericordia tam magnam nobis dictatam pecuniariam mulctam clementissime moderare, pro vero solvendorum exolutione in tanta miseria nostra sufficiens respirium, aut executionis excessivae correctionem benignissime resolvere." Az elítélt vadosfaiak folyamodványa, (Vadosfa?, 1753. április 16. után). Kiadása: Payr 1910b, 347-349. o., az OszK Kézirattár Fol.Lat. 2077 alapján. Payr április 30-i dátumot közöl: „Praesentata est 30. April. 1753." A kérvénynek nem volt eredménye. 248 Bizottsági jelentés a büntetéspénzek behajtásáról, Sopron, 1753. május 3. Eccl. 244-245. és Prot. XV. 1586-1589. 249 A felmerült költségek tételes összesítése: Prot. XV. 1625-162 7. Vizsgálatok és a foglyok miatti költségek: Eccl. 255. és Prot. XV. 1608. Orvosi költségek: Eccl. 248. 250 Prot. XV. 1623-1627. A Helytartótanács válasza: Prot. XVI. 7-10. 251 Horváth István: Tekentetes nemes Sopron vármegyében Vadosfai névü nemes helységben az erős kűszálon épétett győzhetetlen, és vitézlő Romai Anyaszent egy háznak az mennyei dicsó'ültt szentek tisztöletinek megadásában dicséressen lett, és történt dicsősséges győzödelme. Midőn t. i. ... Szent István első és apóst, királyunknak tisztességére építtetett kis kápolna ugyan az emiétett Vadosfai helységben örökös állandóképpen bé helyeztetett és megerősíttetett, és az mostan folyó 1753 eszt. ... az legelőször tartott ünneplő aitatosságnak buzgó alkalmatosságával ... élő nyelvével hirdetett. Sopronban 1753. Sziesz. Z-T. 20 o. (Püspöki Könyvtár, Győr, XXXIX.b.61.) Rátky Jóseff pedig, hogy föl-vett munkáját, Vadosfán el-kezdett Isten Kápolnáját, Királly s-Vármegyének mennyei szándékát Végezze, el-kezdi az ö gondolattyát. (Szekfü 1756, 211. strófa) Az kisded Káponát körös körül ássák Az uj épületnek fundussát már lássák Ez ó meg-hagyatik, hogy itten tarthassák Áhítatos rendet. Isten itt áldhassak. (Szekfü 1756, 215. strófa) Az ó Kápolnában mondatik Szent Mise, Istenhez nyujtatik Pap, s-Nép könyörgése Hogy az uj munkának lehessen menése, Isten áldásával kezdése, s-végzése. (Szekfü 1756, 216. strófa) Az Szent Mise után uj épület köve, Tétetik-le itten fön-szóval szentelve, Horváth Kánonok Ur mondgya könyörögve: Aldd Isten ez Helyet! ne légyen üldözve. (Szekfü 1756, 217. strófa) Jelentett Kánonok beszédjét az néphez Fordétván ugy mondgya? ez igyekezethez, Isten, Király, s-Vármegye Contribuált ehez, Állyon ki-ki ide ezen segítséghez. (Szekfü 1756, 218. strófa) Az ki Isten Házát épitti, segétti. Az ö Szent Áldást, s-jutalmát nem veszti Az örök életre Menybe bé-vezeti, Végtelen örömbe ötet helyezteti. (Szekfü 1756, 219. strófa) 252 El-kezdődvén tehát Kápolna munkája, De nem szűn irigység sőt terjed fullánkja. Mert Luther nép vasát, s-kövét lopja zárja, Ezzel mire czélyoz, ki-ki által látja. (Szekfü 1756, 222. strófa) Meg-téltya Kuttyait, vizet nem ád mésznek, Sajtárját el-dugja, nem ád kö-müvesnek