Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke
Hosszan lehet még idézni hasonló passzusokat a kor ars moriendi-irodalmából, amelyek tanúsítják, hogy az ábrázolásmód tartalmi vonatkozásai nem voltak idegenek az erdélyi protestáns főúri környezet gondolkodásmódjától. Térjünk azonban vissza magára az ábrázolásra. Az alak lábai alatt szőlőtőke jelenik meg szerteágazó gyökerekkel. Három vesszeje közül a középső csonkolt, a két szélső az alak két oldalán körbefut a szarkofágfedélen, a kacsok különféle tárgyakat és kisebb figurákat öveznek. Tömött, kicsi szőlőfürtök és kiterített levelek töltenek ki minden üres felületet, látszólagos összevisszaságban, valójában nagyon is gondosan, szabályosan elrendezve. Az elágazó és a kőtáblán végigfutó szőlőtő a Jessze fája-ikonográfiát idézi, de az Apafi-címer motívumából kialakítva. A középső, csonkolt ág magát az ág folytatásában ábrázolt elhunytat, Apafi Györgyöt szimbolizálja. Kétoldalt a vessző egy-egy mementó mori ábrázolást fon körbe, ilyen módon mindkét jelenet az Apafi-családra vonatkoztatható. Apafi lábai mellett a jobb oldalon egy hosszú ruhás gyermekalak látható, aki emberi koponyán ül, a szőlővessző a koponya mélyen aláfaragott állkapcsai közt kúszik át. A 15-16. századtól igen népszerű jelenet korábban egyáltalán nem fordul elő, a reneszánsz allegóriákat, szimbólumokat, emblémákat kedvelő szemlélete hozta létre. 31 Az északi országok középkori, halálra utaló „cselekvő csontvázaival" szemben Itáliában a „pars pro toto" elve alapján a koponya válik jellemzővé allegorikus összefüggésben mint a halál szimbóluma. A velencei Giovanni Boldú 1458-ban készített érme a tárgyalt típus kiindulópontja 32 , amely a koponya és a fiatal puttó közti megrázó ellentét okán Európa-szerte népszerűvé vált. Az Alpoktól északra a fametszet segítségével terjedt el, de kissé más értelmezéssel. Míg Itáliában a puttó par excellence antik figura, északon a szárnyas angyal mellett tekintették a Vénuszhoz, bűnökhöz kapcsolódó pogány hedonizmus szimbólumának is, így az eredendő bűn jelképévé vált. Arra figyelmeztet, hogy éberen kell küzdeni a bűn ellen egész életünk során. 33 Hollandiában a 16. század második felében terjedt el a puttó ábrázolása koponyával, Cornelis Floris alkalmazta elsőként síremlékeken és epitáfiumterveken. 34 Ez a változat Európa-szerte népszerűvé vált, német területen azonban az ott jellemző, koponyára könyöklő, szárny és fáklya nélküli, homokórás típus él tovább funerális összefüggésben is, ez került az erdélyi szász környezetben készült Apafi-síremlék fedőlapjára. Apafi bal oldalán, a gyermekfigurával átellenben, emberi csontváz félalakja jelenik meg, amelynek mellkasából mára csak a gerinc sematikus, bevésésekkel csigolyákra tagolt oszlopa maradt meg, az egykor teljesen aláfaragott bordakosár vaskos indításaival. Jobb kar- és kézcsontjaival homokórát tart feje fölé. A bal karcsontok kitörtek, a magasra emelt kézfej kaszanyelet markol. Mindkét oldalon, a csontváz, illetve a gyermekalak feje felett, egyfülű, talpas kancsóban virágcsokor, amelyre írásszalag fut fel egy-egy idézettel Jób könyvéből, illetve Sirák fia könyvéből. A tőkéről kétfelé hajló szőlővesszőkön domború betűkkel az alábbi parafrázis olvasható, szintén Sirák fiától: ,,[HOD]IE MIHI CRAS TIBI". 35
