Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke

A csontváz a bokrétát, a múlandóság szimbólumát, látszik fenyegetni kaszájával; a szőlő, azaz az Apafi-család egy ágát félig már elmetszette. A csokor felett mindkét oldalon a teljes vértezethez tartozó darabok láthatók: Apafi jobbján harang alakú páncélsisak, balján egy pár rákozott páncélkesztyű. A sisak és a kesztyű felett egy-egy címertartó alak áll: nyúlánk, hosszú hajú, hosszú köpenyes, szárnyas figurák. A jobb oldali a karddal átszúrt sisakot és szőlővesszőt megjelenítő Apafi-címert, a bal oldali a pelikános Petki-címert emeli feje fölé Apafi György párnára hajtott fejének magasságában. A másik, párkány felőli kezében a két alak eredetileg lefelé fordított fáklyát tartott, ezzel az antikvitásban gyökerező Thanatos-ábrázolásokhoz kapcsolódik, amelyet szintén Cornelis Floris adaptált síremlékekre, epitáfiumokra.

36 A fedőlap felső szélén középen, Apafi György feje felett, széttárt szárnyú, szembeforduló galamb helyezkedik el félkör alakú sugárkoszorúban, lábaival a fejpárnára támaszkodva. Az Apafi György alakját keretbe foglaló ábrázolások önmagukban is vanitas-jelentést hordoznak, a szőlőtő megjelenítésén keresztül az Apafi-családra vonatkoztatva. Az írásszalagokon szereplő ószövetségi idézetek is ehhez a gondolathoz illeszkednek.

37 Ugyanezek az ábrázolások és igék a 16-17. századi erdélyi szász síremlékeken is igen gyakran előfordulnak, tanúsítva, hogy a kőfaragó személye és az azonos környezet erősen befolyásolta, hogy milyen elemek kerüljenek a síremlékre. A fekvő alak lábánál, a szőlőtőke gyökerének egyik ágára hurkolt, sodrott zsinóron „függ" az a gazdagon díszített táblácska, amely a kőfaragó szignatúráját hordozza. Szövege így szól: „Sculpsit ELIAS NICOLAI Cibinium manens." azaz „A Szebenben élő Elias Nicolai faragta." Az a rövid oldallap, amely a fedőlaphoz a fej felől csatlakozik, egyetlen profilált keretű, feliratos táblából áll. A tábla tükrében a következő szöveg olvasható: „Commendare solent alios quae singula, Apaffi, In te certatim cuncta videre licet. Stirps antiqua tibi, generoso pactus honesto Excoctum, conjux turturis instar amans: Natorum series, series et avita bonorum, Legati gravitas, consilii integritás: Ingenuus vultus, mores gravitate nitentes, Inque DEum pietas, inque homines probitas. Haec tibi, dum vixti, divino munere vidit Zoilus ipse, data: Hic vidit et hocce dátum, Corde quod in fracto superasti praelia morbi, Et contemsisti spicula mortis ovans.