Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
sa. Néhányan rokonok és jóakarók „bőkezű kölcsönzése folytán" ki tudták fizetni a büntetést vagy annak egy részét pénzben, a többit csak ingó és ingatlan javakból. „Alázatosan kérjük Felségedet, méltóztassék könyörületessége szerint ezt a ránk kimért oly nagy bírságot legkegyelmesebben mérsékelni, és a szolgáltatások eltörlésével ebben a mi akkora nyomorúságunkban elegendő haladékot adni, vagy a végrehajtás véghezvitelét jóindulatúan módosítani." 247 Május 3-án Festetics alispán a megyegyűlésen már a pénzbüntetések behajtásáról számolhatott be. Az ítéletben kirótt 3550 forintból 1630 forintot tudtak beszedni, a maradék 1920 forintra az elítéltek ingó- és ingatlanvagyona a fedezet 248 . A vizsgálatok során felmerült költségek címén 1469 forint 5'/2 dénárt vontak le, ebben benne vannak az orvosi kiadások is 249 . Az új kápolna építésére tisztán megmaradt 2080 forint 94'/2 dénár. A végeredményről a Helytartótanácsot is értesítik 250 . Az új kápolna építésének vezetésével a vármegye Rátky Józsefet, Kisfaludy Balázs sógorát bízta meg. Az alapkőletétel 1753. augusztus 20-án történt meg. Az ünnepséget Horváth István madocsai apát, vasvári kanonok vezette. Itt elmondott hosszú prédikációját nyomtatásban is közzétették 251 . Az építkezés önmagában a perhez hasonló, hosszú történet. A vadosfaiak ott akadályozták a munkát, ahol csak tudták. Ha kellett, bosszúságokozással, vádaskodással, de ha máshogy nem ment, rongálással 252 . Szekfű Pál állításai ez esetben is jól dokumentálhatóak a levéltári forrásokkal, de ezek közlése nem ennek a tanulmánynak a feladata. Minden nehézség ellenére a templom elkészült és 1756. augusztus 20-án nagy ünnepélyességgel felszentelték 253 . Rendelkezésünkre áll az 1759-ben készült canonica visitatio jegyzőkönyve, melyből a kápolna felszereléséről is értesülünk 254 . A vadosfai „zenebona" és az utána következő per érdekes keresztmetszetét adja a Mária Terézia alatti vallási viszonyoknak. Nem áll egyedül, még a győri egyházmegyében sem - legfeljebb ez húzódott el legjobban és az utókor publikációi révén legismertebbé vált. 1753-ban az ácsi katolikusok Szent Márk napján (április 25.) búzaszentelési körmenetet tartottak a szántóföldre, amikor a református harang szavára különféle gazdasági eszközökkel megrohanták őket a kálvinisták. A verekedésben több katolikus megsebesült. A Helytartótanács vizsgálatot rendelt el és a támadás szervezőjét börtönnel büntette. Több plébános panaszkodott arról 1747-ben, hogy amikor Dömölkre vezettek búcsúsmenetet, Szapon a református lelkész nem engedte meg nekik a falun átvonulást. Itt is megtámadták a katolikusok menetét, és a búcsúsok Szűz Mária szobrát gyalázták. 1776-ban a külsővatiak akadályozták meg a katolikusokat a szentségek felvételében, megzavarták az istentiszteletet. 1777-ben az adorjániak nem engedték be a faluba a beteghez igyekező plébánost 255 . Azt gondolhatnánk, hogy a több évig húzódó ügy híre Rómába is eljutott. Zichy Ferenc győri püspök éppen 1752-ben küldött egyházmegyéjéről jelentést, ebben a vadosfai casust nem említi 256 . 1757-es beszámolójában így ír: „A katolikus nép erkölcsei eléggé jók, de sokkal jobbak lennének, ha az eretnekekkel való érintkezés folytán a hit és az igaz vallás iránti buzgalom megfogyatkozásával a szeretet is el ne hidegednek." 257
