Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke

22 Rhédei Ferenc (t 1621) síremléke Szentjobbról került Váradra. (Emődi i. m. 179-180. o. 6. kép). Béldi Kelemen (1/1625) tumbafedele egykor Bodolán volt, ma a Székely Nemzeti Múzeumban található Sepsiszentgyörgyön. 23 Kelemen Lajos: Sükösd György nagyteremi síremléke. In: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977. 173-174. o. 24 Kovács András az 1630-as évekre keltezi a faragványt. [Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben. 1541-1720. Budapest-Kolozsvár, 2003. 16. o.; Kovács András: Apafi György almakereki sírkápolnájáról. Református Szemle 96. (2003) 628, 630. o.] 25 Köszönöm Várallyay Rékának, hogy felhívta figyelmemet az emlékre. 26 Helena és Stefan Kozakiewicz: A reneszánsz Lengyelországban. Budapest-Varsó, 1978. 41-42. és 34-35. kép, Jan Bialostocki: The Art of the Renaissance in Eastern Europe. Oxford, 1976. 52-53. o. 27 Laskai Matkó János Lipsius-fordításai már az 1640-es években készülnek. (Erdély története 1606-1830ig. Szerk. Köpeczi Béla. Budapest, 1987. 773. o.) 28 Az észak- és kelet-magyarországi főnemesség körében megjelenő, Justus Lipsius leideni köréből eredő neosztoicizmus hatását a funerális művészetre Buzási Enikő vizsgálta. [Buzási Enikő: 17th Century Catafalque Painting in Hungary. Acta Históriáé Artium 21. (1975) 87-124. o.] 29 Számos nyomtatásban megjelent példát áttekint: Incze Gábor: A magyar református imádság a XVI-XVII. században. Debrecen, 1931. 85-153. o. 30 Incze i. m. 120. o. 31 A típus kialakulását, elterjedését és tartalmi változásait Horst W. Janson vizsgálta [Horst W. Janson: The Puttó with the Death's Head. The Art Bulletin 19. (1937) 423-449. o.] 32 Janson i. m. 7. kép. 33 Az előbbire példa egy 16. századi német fametszet, ahol a koponyára dőlt puttó felett feliratos tábla hirdeti: „Hodie mihi, cras tibi". Szintén a 16. században készült az a fajansztányér, amelyen a puttó kezében virágot tart, mellette homokóra áll, felette felirat: „Heite mir, morgen dir". (Janson i. m. 11. és 15. kép) 34 A. Huysmans-Jan Van Damme-Carl Van de Velde-Christine Van Mulders: Cornelis Floris 1514-1575. Brüssel, 1996. 113., 118., 226., 280-291. képek. 35 „Ma nekem, holnap neked." 36 Mára ezekből csak apró töredékek maradtak. Neuhauser Ferenc 1840-ben készült leírása tudósít arról, hogy a két, hosszú ruhás figura szabad kezében „kialudt szövétneket" tartott. (Neuhauser 1840: Neuhauser Ferenc: Apafi Györgynek Almakereken lévő halotti emlék-állványja. Csarnok. Literariai Politikai 's Közhasznú Ismereteket Terjesztő Lapok. 1840. 1/2. 91. o.) 37 A halál-szimbolika és a vanitas-szimbolika összefonódásáról: Jan Bialostocki: Művészet és Vanitas. In: Régi és új a művészettörténetben. Budapest, 1982. 206-238. o. 38 „Mindabból, Apafi, amely tebenned együtt látható, másoknak már egy is ajánlás. Ősi gyökereid, nemességgel és erénnyel párosuló tűz, gerleként szerető hitves, gyermekek sora és öröklött javak, a követ tekintélye, a tanácsos tisztessége. Nyílt orca, erényeket méltósággal tükröző. Benne Isten iránti kegyesség, benne az emberek felé becsület. Maga Zoilus is látta, hogy mindez neked, míg éltél, isteni ajándék volt. És látta azt az adományt, hogy töretlen szívvel győzelmet arattál a betegség prése felett, és a halál fullánkját ujjongva semmibe vetted. Oh, boldog lélek! Isten abban a kegyelemben részesített, hogy szentként élj és békében halj meg." 39 „Két és fél évesen én, Ferenc, a szabadság szerelmese, az életből a legfelsőbb országba igyekszem." „Az örök dicsőségért folytatott másfél évi küzdelem után én, Miklós, elnyertem az örök babérkoszorút." „Itt nyugszik az ártatlan Apafi-triász. Nem egyenlő pályával, de egyformán nagy nemzetségből és ígéretes helyzetből. A középső (gyermek), aki nem tudta elviselni a sötét börtönöket, alighogy megszületett, isteni végzésből visszatért a csillagokhoz." 40 lKor 9,24-27. 41 Alfred Weckwerth: Der Ursprung des Bildepitaphs. Zeitschrift für Kunstgeschichte 21 (1957) 147-185. o.; Csomortány Levente: A csetneki evangélikus templom epitáfiumai. Credo IX. 2003/3-4. 226. A hívő személyes imáját a közösségi istentisztelet mellett előtérbe helyező szemlélet a reformációval jelentkező változata áll a forma 16-17. századi népszerűsége mögött.