Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÉRAI DÓRA: Apafi György síremléke

42 „Nemes Petki Borbála úrnő, a nagyságos Petki János tanácsos úr, a székely Udvarhelyszék kapitánya, nemkülönben az erdélyi Doboka vármegye néhai igen megfontolt ispánjának leánya, aki túlélte, jaj, úgy hiányolt férjét és fiát, hitvesi és anyai érzelmeit tanúsítva ezzel a szomorú tízsoros verssel." 43 „íme, itt nyugszik fejemnek koronája, férjem, íme, a halál jegyében itt nyugszik fiam. Ugyan bánatosan, de hittel eltelve emeltem nekik ezt a síremléket, és ez rejtse ugyanígy az én csontjaimat is. És ha majd meglátlak téged, megváltó Isten, mikor a te társaságodban lesz nemesebb felem, ugyanaz a sír takarja mindhármunkat, és az ég legyen a lakóhelyünk. Addig is nekem, az özvegynek légy Te több, mint férjem, addig is légy Te a gyermekeim atyja." 44 „Itt nyugszik, e szerény kő alatt Apafi György hitvese, a fénylő Petki Borbála. Az életéről kérdezel? Jámborság volt. Szomorú végéről? Rákóczi fejedelem alatt az ellenségtől elszenvedett vereség három fiát is elveszi. A legidősebb meghal, a másik hamarosan kiszabadul. A legifjabb Dácia fejedelmi jogarát szerzi meg. A gyermekek távol vannak, a sóhajok közepette táplált remény elszáll. Az ifjúnak a fényes jövő ígérete a halál közepette jut. Apafi Mihály fejedelem, a nagyszerű hős állította anyjának, mint maga is kegyes a kegyesnek." 45 A rendíthetetlen hitet szimbolizáló horgony jelenik meg Christian Barth superintendens síremlékén is, amelyet szintén Elias Nicolai készített 1649-ben, itt a következő felirat kíséri: „Anchora meae salutis gratia Patris per Christum aquisita." Gündisch i. m. 228. o. 46 „Nemes Apanagyfalvi Apafi Gergely úr, a fénylő erdélyi fejedelem kamarása, békésen elhunyt Gyulafehérváron, Krisztus 1637. évében, 19 éves korában, július 18-án; testét a legjobb atya hamvai mellé helyezték át." 47 „íme, én, aki a szent és kegyes múzsákat szolgáltam, aki mindig ápoltam a vallást, aki az udvarban éltem, viharos hullámok közt ártatlanul, a fejedelmet szolgálva, kötelességeimet teljesítve. És én, aki édesanyja egyetlen reménye, és az atyai ház erős oszlopa voltam, íme, hirtelen lehullok. Lehullok, még mielőtt életem harmadik évtizedébe lépnék. De íme, amit megtagad a földi udvar, azt megadja az ég oltára." 48 Cesare Ripa: Iconologia. Az 1603-as, fametszetes kiadás alapján fordította, a jegyzeteket és az utószót írta: Sajó Tamás. Budapest, 1997. 514. o. 48 Málé, Émile: L'art religieux de la fin du Moyen Age en France. Paris, 1908. 331-333. o. 50 Baranyai Béláné: Mesterek és műhelyek az északkelet-magyarországi barokk szobrászatban. In: Magyarországi reneszánsz és barokk. Szerk. Galavics Géza. Budapest, 1975. 367-372. o.; Carsten-Peter Warncke: Die Ornamental Groteske in Deutschland 1500-1650. I—II. Berlin, 1979. I. kötet 30-34. o. tárgyalja a fenti, Cornelis Floris köréből induló stílus megjelenését a német grafikában. 51 A szász síremlékfaragással foglalkozó, illetve azokat közlő alapvető munkák: Victor Roth: Geschichte der Deutschen Plastik in Siebenbürgen. Strassburg, 1906.; Herman Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsichen Kirchenburgen und Dorfkirchen. Hermannstadt-Heidelberg, 1999.; Ioan Albu: Inschriften der Stadt Hermannstadt aus dem Mittelalter und den frühen Neuzeit. Hermannstadt, 2002. 52 Az Elias Nicolairól eddig megjelent legteljesebb igényű monografikus tanulmány Gustav Gündisch munkája. (Gündisch i. m.) A 2-6. felvételt Dabasi András, a többit a szerző készítette.