Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyatli versei

Honfiak karja emelt ily diadalmas palotát. Drága szentély! Ma derült fényre csupán bennem a hit, S büszkeség tölt el, amért értem is állnak falaid. Egykor azt hittem, e mű mértani emlék, nem egyéb, S ím, boltíved alatt míg sürün áramlik a nép, Kikről álmodtam sóhajtván, tovatűnt éveken át, Most körém gyűlnek a hőn áhítozott hősi apák. Kiknek egy nyelve van, egy szíve, kit egy hit melegít, Egy családként, egyetértőn vigad és ünnepel itt. És nagy Allahra tekint mind a halandó idelent, S hány hitvallás egyetértő, gyönyörű hangzata zeng! Számtalan refrén a magasságba kering szüntelenül, Lósörények s lobogók ezre vegyül s égre repül. Ott egy ifjú katonát látok, imánk hangjainál: Elragadtatva figyel, míg az imádság szava száll, Mily nagyon tiszta ez ifjú szeme, ég benne a hit: O emeltette, vagy ő rakta e templom falait? Tán Malazgird

2 mezejéről sietett most ide épp? Könny borította e harcos szomorú titku szemét. Messze földön sehol ily mély szem, ilyen szép, nemes arc, Rajta látszódik a nagy játszma, a zord, nagyszerű harc; Nagy hazánk létrehozó s védve óvó, ifjú erőnk, Halhatatlan tudatunk, hő ereink, tiszta velőnk. 0 szülőföldünk gyermeke és ura is, O e nemzetnek bús napokon vigasza is, Mind e máig törökök-lakta, nagy ország terein, Mind a már elveszített, régi hódoltság terein. Rózsakert gyúlt ki talán, s égeti forrón a hegyet, Vérvörös sáv szalad át völgykoszorú öble felett. Ágyúdörgés jő, felhasogatván az eget, S kél a városból százszorosan bősz felelet. Messziről szól ez a hang? Vagy közeli? Messzi? Közel? Üszküdárból-e? Hiszárból-e? Ugyan honnan ejel? Bursza, vagy Konja felől? Távoli tájtól szalad el? Száz üvöltés egyesül, hegynek a hegy zúgva felel. Van felől és Bajazidból egyenest jő, idezeng, Mindenünnen ugyanegy dörgedelem összekereng. Mily csodás, szent, ragyogó napra az éj hajnalodott! Férfi, nő, gyermek - a szívek tüze ég itt meg amott. Újraélvén eleink régi csatáit, valahol Csaldirán fegyvere és büszke Mohács ágyúja szól. „