Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyatli versei

Yahya Kemal Beyatli versei Bede Anna fordításában Yahya Kemal Beyatli (1884-1958) életéről és költészetéről a Credo 2003/ 3-4. számában (259. oldal) már olvashattunk. A főgondolatot megismétlem. A balkáni születésű költő újtörök nyelvű verseiben „rendkívül érdekes és fontos szintézist valósított meg: témája majdnem mindig Isztambul és a birodalmi múlt, ...rímképleteiben, zeneiségében, hangulatfestésében érvényesülnek a francia formák és vívmányok, de időmértékben ír: mindvégig az oszmán költészet aruz-metrikáját használja". Verseit ugyancsak francia hatásra - rendkívüli tudatossággal építi fel. Másrészt azt is hangsúlyozza, hogy a vers - a zenéhez hasonlóan - a megszólaltatással teljesül be: hozzátartozik, hogy elmondják. Voltak olyan fiatalabb költők, akik Yahya Kemal Beyatli élményvilágát szűkösnek, mesterkéltnek, nagyon is „úriemberes"-nek találták. Valóban igaz, hogy a török társadalom belső feszültségeit vagy a török múlt ellentmondásait hiába keressük ebben a lírában. A költő gondolkodása másra irányul, szintézisének más a természete. Nem beszél zsarnokságról, gyilkolásról, korrupcióról: talán nem is tagadná, de nem érdekli. Csupán a halálos elszántság és a formateremtő készség nagy példái vannak szeme előtt. A szpáhi öl és gyújtogat, de tudatosan dobja oda fiatal életét. Anatólia félig kipusztult, de a keserű háttéren a világ egyik legszebb építészete virágzott ki. Yahya Kemal Beyatli azt a lényeget fogalmazza meg, amely saját látásmódjának megfelel, s amely képes besimulni a költői szintézis arányai közé. Mostani válogatásunk nagy nyitóverse éppen a vallás, a történelem és az alkotókészség közös lényegét tükrözi a hajnali istentisztelet képében; a történelem, mint alkotókészség egyfelől egy nagy mű - a Szülejmánije -, másfelől egy nagy birodalom létrehozásában nyilvánul meg. Tépelődésnek, bűnbánatnak Yahya Kemal Beyatlmál nyoma sincs; másrészt azonban azt is látnunk kell, hogy a vers születésekor - az első világháború után, egy porig alázott nép körében - a költő látásmódjának megvolt a maga nemcsak művészi, hanem helyzetből fakadó, konkrét igazsága is. Válogatásunk - a záró négysorost kivéve - a Kendi gök kubbemiz (A saját égboltunk) című kötetből való. Az 1987-ben, Isztambulban megjelent 8. kiadást használtam. A záró négysoros, a Rubailer (Rubáik) című kötetben