Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - KŐRÖSINE MERKL HILDA: Egyházi énekköltészet a dán-norvég közös irodalomban

ként - kapcsolódási és azonosulási pontot is képez. A menyasszony-vőlegény metaforában pedig halványan felsejlik a férfi-nő kapcsolat erotikája. A bűnbánat igazi mágneses központja Engelbretsdatter költészetének, de - lutheránus módon - sokkal inkább a hithez, mint az erkölcshöz kapcsolódik: Kérj kegyelmet és vezekelj, Nyisd meg árját szemeidnek, Ót kiáltással el ne taszítsd, Míg áldása meg nem erősít. Én Jézusom, lélek kincse Éjszakára hozzám térj be Látod itt a nyugvó helyet A szívemben készítettem neked." Fő művének címe ugyancsak bűnbánati képzettársításokat ébreszt: A Lélek Énekáldozata (Siaslens Sang-Offer. 1678, megjelent 1680). Thomas Kingo, Ludvig Holberg, Leonora Christina és Petter Dass egyaránt költeményben dicsérte a kötetet. A bevezető ajánlásban ezt olvashatjuk: „O legkegyelmesebb Jézus, legkedvesebb Megváltó (...) ahogyan te irgalmadban lepillantottál Máriára, Deborára, Annára és a többi szent asszonyra, akik dicsőítő énekekkel magasztaltak, fogadd el tőlem, bűnös asszonytól lelkem ének-áldozatát, melyet a legmélyebb alázatban tárok eléd és ajánlok neked, lelkem vőlegényének: nyerje el tetszésedet, amit kezed és lelked bennem életre keltett. Te, a szívek vizsgálója tudod, hogy ének-áldozataim nem ajkaimon teremtek, hanem lelkem és elmém legbensejében formálódtak, hogyan is bátorkodnék másként velük szent színed elé járulni." (Ford.: M. H.) Második kötete, A Lélek-Könny-áldozata (Siaslens Taare-Offer. 1683) a bűnbánat és a megtérés témája köré csoportosított versfüzér. A jeles püspök, Jens Nielss0n 1579. július 31-én elhangzott prédikációjában így fogalmaz: „Itt azt hallhatjuk, hogy az örökkévaló, mindenható Isten megbüntet minket és keresztet tesz a vállunkra bűneink és gonosz tetteink miatt. így segít rajtunk mégis, megment és megszabadít minden szükségünkből és szorongattatásunkból, kimondhatatlan jóságával, nagy kegyelmével és irgalmával; azért, hogy igaz és komoly bűnbánattal, penitenciával hozzá visszatérjünk, bűneinket megvalljuk és a büntetést megbánó szívvel elfogadjuk, és így hittel kövessük azokat a jó cselekedeteket, melyeket az ő szent evangéliumában nekünk kínál."

12 A bűnbánat tehát értelmezi a világban lévő rosszat, másrészt azonban erőt is ad az elviseléséhez. Engelbretsdatter azonban még Nielss0nnél is intenzívebb erejű képekben eleveníti meg a bűnbánatot. Az emberi gyengeség az isteni erővel szembesül, s csupán egyetlen szava lehet: a dicsőítés. Dorothe Engelbretsdatter az egyetlen ismert norvég költőnő, aki ebben a férfiak által meghatározott irodalmi műfajban jelentőset alkotott; ráadásul olyan korban, melyben a nők egyáltalán nem játszhattak értelmiségi szerepet. A stílusérzék és a hiteles, egyé-