Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - KŐRÖSINE MERKL HILDA: Egyházi énekköltészet a dán-norvég közös irodalomban

Fejemet minden nap bearanyozza, Kelyhembe minden nap A határtalan malaszt Leárad.

4 (Ford.: M. H.) A második kötet 1681-ben Lelki Ének-kar. Második rész

5 címen látott napvilágot. így az egyházi év énekanyaga teljessé vált. Felépítése szigorú szabályokat követ. Naponkénti beosztása a következő: egy reggeli és egy esti ének, a hét bűnbánati zsoltár egyikének énekverses feldolgozása, valamint - a nap végén - két további ének: egyik a királyért mondott ima, másik az élet mulandó voltára vonatkozó figyelmeztetés. „Az énekeskönyv ily módon való szerkesztéséből két következmény származott. Az első, hogy a mindennapi élet ritmusa került a figyelem középpontjába. Az otthon elmondott imával az otthon mint intézmény bizonyos értelemben fontosabbá válik, mint a templom. Másodszor Kingo ezáltal az angol mintával ellentétes irányba tereli a dán-norvég imaájtatosság hagyományát. Az angol imakönyv tradíció arról tanúskodik, hogy a személyes ima csupán folytatása annak az imának, melyet az egyház külső rendként tart fenn."

6 Kingonál az otthoni, családi áhítat nagy jelentőségű, tehát a mindennapok a lelki élet színterévé válnak. Az istenkapcsolat és a hit ilyen komolysága korábban ritkán jelent meg dán versekben. Kingonál azonban a líra és a keresztény teológiai tartalom szövetségre lépnek, sőt „a személyes ima és a líra egybekapcsolódása a dán-norvég kereszténység széles rétegeit tette a hazai költészet első olvasóközönségévé".

7 A poézis azonban a templomi istentiszteleteken is fontos szerepet kapott. Ugyanis a közös éneklés a 19. század végéig nagyobb súllyal bírt, mint napjainkban.

8 A virtuóz módon megverselt bibliai szövegeken kívül a meditativ, elmélkedő keresztény líra is erőteljesen megszólal Kingo életművében. A klasszikus kereszténység nehezen képzelhető el a költészet tömörítő ereje nélkül. „A vers olyan teherbíró képességgel és meggyőzőerővel bír, amely a próza esetében hiányzik. "

9 Az énekek nem annyira logikai erejük, mint sokszínűségük miatt fontosak. Kingo az éneklő embert mintegy belehelyezi az üdvtörténetbe. Ábrázolásai mozgalmasak, a természet pedig nagyszabású hátteret biztosít az egyén meggyőzéséhez. Reggeli és esti énekverseit ellentétek feszítik. A nappal és az éjszaka, a fény és a sötétség, az ég és a föld, az isten és az ember, az élet és a halál, a bűn és az erény, a földi küzdelem és a mennyei boldogság feszül szembe az emberi lét időkeretei között. Az isteni mindenhatóság lenyűgöző nagysága világossá teszi a bűnös ember porszemnyi kicsiségét, minden sejtjének, gondolatának, érzelmének ajándék voltát. Kingo az ember tevékenységi köreit mind beépíti énekeibe, így teremtve kapcsolatot ég és föld között. Szemét azonban töretlenül az égre szegezi, gondolatainak iránya, akár a gótikus templomtornyoké, a magasság felé tör. A Lelki Ének-kart V. Keresztély királynak ajánlotta. A mű előszavában így ír: „Nekünk itt, Dániában ugyanúgy, mint a németeknek és más népeknek (akiktől sem kölcsönöznünk