Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Thesaurus ecclesiae - KŐRÖSINE MERKL HILDA: Egyházi énekköltészet a dán-norvég közös irodalomban
sék elő a szövegek rögzülését. Csak így válhatott lehetővé a mindennapi, családi zsoltáréneklés. Ennek igen nagy jelentősége volt, mert a könyv kincsnek számított és csak a vagyonosak jutottak hozzá. 1 Az emlékezetből mondott imák, a fontos hittételeket tartalmazó egyházi énekek bizonyos mértékig pótolták a könyvet s a napi vallásgyakorlat nélkülözhetetlen elemeivé váltak. Az énekek nagy része a személyes istenkapcsolat lírai hangján szólalt meg, hiteles érzelmeket közvetített, így érzelmi oldalról is segítette az egyént és a közösséget hitének elmélyítésében, az üdvbizonyosság megélésében. A dán-norvég közös birodalomban a reformáció bevezetésétől kezdve számtalan zsoltárköltő alkotott. A jelentősebbek közül a három klasszikus emelkedik ki. Thomas Kingo, Odense püspöke, Petter Dass, Alstahaug (Eszak-Norvégia) papja és Dorothe Engelbretsdatter, aki Ambrosius Hardenbeck bergeni lelkipásztor felesége volt. Mindhárman a lelki élet más-más területére helyezték a hangsúlyt. „THOMAS KINGO (1634-1703) fordulópont a dán egyházi énekek történetében" 2 . Költészetében sikeresen ötvöződik a kereszténység és a művészet. Érzelmi gazdagsága erősíti a hitet; az emberi gondolatokat, vágyakat közelebb segíti az isteni dimenzióhoz. Kingo énekei a barokk korban születtek s erősen magukon viselik koruk jegyeit. A költő neves elődjét, Anders Arrebot tekintette tanítómesterének, aki a dán nyelv sajátosságait figyelembe véve újította meg a metrikát. Kingo a kor ünnepelt énekköltőjével, a magabiztos, formai szempontból virtuóz német Johann Risttel kívánt versenyre kelni. Énekeit - Lutherhez hasonlóan - ismert dallamokhoz „igazította". Vallotta ugyanis, hogy „a jól csengő és kellemes dallamok így inkább válnak mennyeivé". Minden verset hangulatképpel indít, melyet a természetből vagy az emberi életből merít. 1674-ben jelent meg Lelki Ének-kar 3 című énekeskönyvének első kötete, a Téli rész, amely az első adventi vasárnaptól a húsvét utáni első vasárnapig terjedő időszak énekeit tartalmazza. Kingo az énekeket napszakok szerint is csoportosítja, ebben ősi középkori hagyományt követ. A kolostorokban mindmáig éneklik a zsolozsmát, mely „rendszerezi" a napot, keretbe foglalja az életet, áhítattá emeli a közös éneklést. Most kél fel a Nap Keletről Bearanyozza a sziklacsúcsot, Bérceket felülről. Örvendj lelkem hangod csengjen Szállj fel a földi honból Hálával és hittel az ég felé repesve. Végtelen, mint a föveny, És mérhetetlen, Mint a tenger mély vize Az isteni kegyelem, I 17 1 J I
