Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Klasszikusokról - HÁRS ERNŐ: A reformáció lovagja

így szólt apám, s elkomorult szeme. Anyámé, míg kért, könnyel lett tele: „A rossz játékkal hagyj fel, Ulrikom!" Elvetve kockám! - volt a válaszom. Anyám, szeress tovább is szüntelen! Mint szelíd alkonycsillag, légy velem! Nem bánt, apám, hogy nyers volt modorod! Bennem jó indulatú szív dobog. Ha sértő neked kopott öltönyöm, ne legyen többé házadhoz közöm! Legyek idegen! Békéd meghagyom! Fivéreim közt oszd szét vagyonom! S ne bosszantson a babérlomb, melyet homlokdíszként csak képen viselek! Az életben mindössze egy szerény, kopár töviskoszorú az enyém. A babérlevelek mire valók? Mindenki tudja, Hutten én vagyok, kinek, hogy népét elhagyja, kevés idő, halál, átok, száműzetés! Steckelberg vára, mely magasan ül, frank dombok kékjétől véve körül, bocsásd le hidad! Nyiss nekem kaput! Utolszor lát távozni ez az út. Toronyőr, fújj még egyet kürtödön! Harcba megy Hutten, s vissza sose jön.