Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Klasszikusokról - HÁRS ERNŐ: A reformáció lovagja

Magány A versfüzérnek talán leggazdagabb fejezete. Szinte mindenről szó esik benne, ami Hutten életében jelentőséggel bírt. Ariosto Orlando furiosojának egy korábbi vendég által szálláshelyén hagyott példányát kézbe véve és végigolvasva, a lenyűgöző élmény hatására riadtan teszi mérlegre a saját tehetségét. Az olasz mű ragyogással tele. Gráciák tánca. Múzsák menete. Hallgatni csengő rímeit - gyönyör Költő vagyok-e? Ez, ami gyötör. Kételkedsz, Hutten? Nem tett-e reád Miksa császár Augsburgban koronát? Ér annyit, mint az olasz alkotás? Vagy nem vagyok egyéb, mint rímkovács? Igen! így hívom magam. Haragom tüzében nap mint nap kovácsolom szükség szerinti fegyvereimet. S a kardjaim valóban élesek! A fejezet a továbbiakban Zwingliről, a jóbarátról, Lutherről, a nagy példaképről és az árulóvá vált egykori küzdőtársról, Erasmusról tár elénk egy-egy jellegzetes kontúrokkal megrajzolt költői portrét. A gyermekként Ulinak becézett Zwingli tízéves koráig olyan vad hegyvidéken nőtt fel, ahol soha nem termett sem szőlő, sem gabona. így amikor apja először vitte magával szelídebb tájakra, ahol éppen magvetők végezték a munkájukat, a látottaktól megilletődve elsírta magát. A földművesek mozdulatai olyan ünnepélyesek voltak, mintha szentmise folyt volna le a szeme előtt. Luther belső vívódásait az első kételytől a nyílt színrelépésig kevesen örökítették meg olyan jellemfestő erővel, mint C. F. Meyer a Hutten szájába adott keményen pattogó jambusokban. Minél kínzóbb szabaddá válnia, annál megindítóbb a föld fia. Magam is éltem cellafal mögött, s elborzaszt, Luther meddig küszködött.