Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - BERTA ZSOLT: Vallásoktatás mint lelkigondozás?

ellenkező esetben könnyen elvész a belső hitel, s valami hamis tekintélyelvűség veszi át a helyét. „Ugyanis épp az ilyen helyzetekben mutatkozik meg, hogy a lelkigondozó és a fiatalok között megvan-e a bizalom."

10 A közvetett lelkigondozás mellett szól a tananyag jelenlegi szerkezete és tartalma is. Hiszen a rendkívül alapos bibliaismereti anyagrészen túl legalább egy évig egyház- és vallástörténeti ismeretekkel, s időről időre - gyakran száraznak tűnő - rendszeres teológiai témákkal is birkózniuk kell a diákoknak. Ráadásul az érvényben lévő tantervek nem igazodnak a tanulók életkori sajátosságaihoz és vallási-hitbeli fejlettségük szintjéhez, ami azt is jelenti, hogy a közvetlen lelkigondozás, az igehirdetés lehetőségei nem mindig akkor adottak, amikor a diákok fogékonyak lennének rájuk. A protestáns középiskolák vallásoktatási tananyaga általában bibliaismeretből, egyház- és vallástörténetből, valamint dogmatikai és erkölcstani elemekből áll. Jóllehet ez a tananyag már kevéssé bővül, de így is hatalmas: a négyosztályos rendszerben szinte sehogy, a hatosztályos rendszerben csak üggyel-bajjal lehet elvégezni. Ha nem akarjuk, hogy a hittan megemészthetetlen kásahegy legyen, válogatnunk kell. A közvetlen lelkigondozás még káros is lehet: a hirdetett evangélium és a fojtogató mennyiségű tényanyag között olyan ellentmondást élhet meg a diák, ami elkeserítheti, s esetleg magával az evangéliummal is szembefordíthatja. Ezért elkerülhetetlen a tananyag olyan átalakítása és csökkentése, amely a diák életkorát és élethelyzetét figyelembe veszi, egyszersmind a közvetett lelkigondozásnak is lehetőséget kínál. Külföldön már megkezdték a bibliaismeret ún. elementarizálását, s ez a munka várhatólag az egyház és vallástörténet, illetve a dogmatika-etika területén is megindul. Tantervi következtetések K. Tamminen szerint a „tananyagot legtöbbször a tantervkészítés elméletének három meghatározó szempontja figyelembevételével szokták összeállítani: 1. A háttérként szolgáló kulturális hagyomány alapján, 2. az oktatásban részt vevő tanuló figyelembevételével, 3. a minket körülvevő társadalomra tekintettel. Mindegyik szempontnak döntő jelentősége van a tananyag kiválasztásánál."

11 A finn szerző eszmefuttatásából és saját tapasztalataimból egyaránt az következik, hogy új szerkezetű és tartalmú központi tantervre van szükség. Ha egy új tanterv - csak kísérleti formában is - megjelenik, már adott a lehetőség, hogy a régi és az új szemlélet következményeit - az eredményeket - összehasonlítsuk. Igaz ugyan, hogy a tanterv önmagában nem üdvözít - sok múlik a tanáron -, de mégis, a tanterv igen fontos segédeszköz lehet az olyan tanár kezében, aki változtatni szeretne. Ismételten idézem Baldermann szavait: „Tanításunknak lényege szerint lelkigondozásnak kell lennie, vagy abba is hagyhatjuk az egészet. Ez valami mást jelent, mint az a követelés, hogy a tanításnak - sok más mellett - lelkigondozói jellegűnek is kell lennie." Ha ezt az elvet magunkévá tesszük, a mostani tanterv lineáris szerkezetét félre kell tennünk. Az eddigi sorrend - bibliaismeret, egyházés vallástörténet, dogmatika-etika - összhangban van ugyan a teológiai tudományok egymásra épülésével, azonban nem igazodik a diák személyiségéhez és a társadalmi hát-