Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)
amíg az ilyen marad, ő sem látja okát a hazatérésnek. Közli, hogy már rendelkezett a rendek összehívásáról, és mindenre kész, az udvar pedig be fogja látni, hogy több időt kell adnia. A mostani javaslatra adandó válaszra ugyanis túl kevés időt biztosítottak, a fegyverszünetet meg kellene hosszabbítani. Ezek tolmácsolásán kívül Rádaynak meg kellett ismernie közelebbről a császár szándékait, és őszintén közölnie Rákócziéit. Megbízást kapott arra is, hogy ha Pálffy rugalmatlannak bizonyulna a haladék és a pontos tájékoztatás terén, a kuruc tisztikar előtt leplezze le a császári oldal kétszínűséget, erősítse meg őket a Confoederatióhoz és Rákóczihoz való hűségükben, és nyugtassa meg őket, hogy a fejedelem továbbra is nekik és a hazának szenteli minden cselekedetét. 113 Ráday azonban Magyarországra érve már meglehetősen előrehaladott állapotban találta a békekötés ügyét. Károlyi ugyanis már hetek óta nem tájékoztatta a fejedelmet a fejleményekről, miközben Rákóczinak a kettejük sztriji találkozásakor tett megjegyzései alapján ismét megszerkesztett egy vitás pontokat tartalmazó iratot. Az ebben a dokumentumban foglaltak kérdésében Pálffy hajlandó volt engedni, és mivel az a születése körülményei miatt a „Dilucidatio" tartalmával részben párhuzamos kikötéseket tartalmazott, Ráday feladata egy részét már elvégezve találta. Az április 4-én Károlyinak elküldött újabb „Finalis Resolutio"-ban számos ponton érvényesültek Rákóczi igényei, április 27-ig a fegyverszünetet is meghosszabbították. Károlyi közben összehívta a szövetkezett rendeket Szatmárba, és ismertette velük a helyzetet. A megjelentek mind a megegyezés mellett foglaltak állást. Ezért intézkedtek a császár által biztosítéknak tekintett Kassa városának átadása ügyében, és követeket küldtek Rákóczihoz, hogy hazahívják. Az érkezését a fegyverszünet lejártának időpontja tájára várták egy Huszton tartott országgyűlésre. 114 Ebben a helyzetben ért oda Ráday, aki tanulmányozva minden eddig keletkezett iratot, egy a helyzetet és Rákóczi neki szóló utasítását is figyelembe vevő dokumentumot állított össze Károlyival. Ez a „Considerationes" címet kapta, amelyet április 15-én Ráday Debrecenben átadott Pálffynak. 115 A pontok az amnesztiáról, birtokok és méltóságok, valamint a fegyverviselés jogának megtartásáról szóltak. A császárba vetett bizalom erősítése érdekében azt kérték, hogy az amnesztia már a hűségeskü letétele előtt érvényes legyen, az uralkodó Pálffy ígéreteit ne módosítsa, és adja ki újra a koronázási hitlevelét. Engedélyezze a vallásszabadságot, a többi sérelem orvoslására hívjon össze országgyűlést, és jelentse ki, hogy az eperjesi vésztörvényszékhez hasonló bosszúnak vagy a történteket felhánytorgató zaklatásnak senki sem lesz kitéve. 116 Április 17-én Pálffy írásbeli választ adott a „Considerationes"-ra, Rádayval tárgyalva szóbeli kiegészítéseket is tett hozzá. A válasz szövege már megjelent korábban, 117 Ráday azonban egy példányra a szóbeli kiegészítéseket is feljegyezte. A most kiadott irat ezeket is tartalmazza. Elolvasva kitűnik, hogy egy-két pontot kivéve Pálffy és a másik császári megbízott, Karl Locher elfogadták a javaslatokat, vagy legalábbis szóban megnyugtatták Rádayt azok várható teljesülésével kapcsolatban. 118 A Rákóczinak szánt korábbi hűségesküszöveget is módosították Ráday javaslatának megfelelően. 119 Ezekben a napokban érkeztek meg a kuruc sereg követei Rákóczihoz, aki azonban ekkorra már elzárkózott az aktuális feltételek melletti megegyezéstől, mert I. Péter a
