Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)
harc folytatására biztatta, és a cár közeledtének hírére a vele való tárgyalás reménye is erősebb lett. A fejedelem ráadásul értesült arról is, hogy a Bécsben tartózkodó angol és holland követek utasítást kaptak, hogy szorgalmazzák a császárnál a magyar béke megkötését. Az udvar most ezeknek a hatalmaknak a garanciáját elkerülendő gyorsan meg akar egyezni. Ezért Rákóczi nem járult hozzá a béke megkötéséhez, hanem a fegyverszünet meghosszabbítását és gyűlés összehívását kérte. Ebben az esetben visszatérését is kilátásba helyezte, ha azonban a hadak nem állnak rá, akkor Rádaynak utasítása szerint fel kell olvasnia a fejedelem kiáltványát, majd Lengyelországban csatlakoznia Rákóczihoz. 120 Mivel a kuruc vezetőség ekkorra teljesen a béke híve lett, Rákóczi felhívása nem talált meghallgatásra. 121 Ez a levél azonban csak jóval később érkezett meg Magyarországra, és ezalatt Ráday tovább próbálkozott egy Rákóczival együtt kötött béke megvalósításán. Április 17-én elindult Károlyihoz, aki azonban nem tudta Olcsván 122 megvárni. Az ebből az okból írt levelében 123 megkérte Rádayt, hogy menjen Rákóczihoz, és cáfolja meg az őt árulónak nevező rágalmakat, valamint tegyen tanúságot igazi törekvéseiről. (Károlyi ugyanis ekkorra megkapta a fejedelem április 9-én írt, súlyos szemrehányást tevő levelét. 124 ) Sajnálta továbbá, hogy neki kell végrehajtania azt, amit a fejedelem nem akar, de vállalta tetteiért a felelősséget. Ráday azonban nemcsak Károlyival nem tudott találkozni, hanem Rákóczi követei sem érkeztek meg, ezért egyre jobban elhatalmasodott rajta a félelem. Hogy időt nyerjen Rákóczi meggyőzésére, levelet írt br. Ebergényi Lászlónak, 125 aki császári oldalon szintén részt vett az alkudozásban. Őt kérte, hogy ne tegyen semmit, amíg Ráday nem beszélhet Rákóczival. Károlyinak pedig szintén az időhúzás céljával Kassa mielőbbi átadását javasolta. 126 Egyúttal Rákóczinak is írt az aggodalmairól. Mindenáron próbálta meggyőzni a császáriak őszinteségéről, és rábírni, hogy jöjjön Magyarországra. Megírta, hogy Pálffy és Locher elfogadták a fejedelem javaslatait, és megesküdtek, hogy megállapodásukat a császár ratifikálni fogja. Azt is lehetővé tették, hogy Rákóczi és a szabadságharc többi vezetője csak a béke megerősítése után tegyenek hűségesküt. 127 Rákóczi ráadásul ezt megbízottja útján is megteheti majd. Nem lehet tovább halogatni a megegyezést, mert május l-jén lejár Pálffy megbízása, 128 és kudarca esetén az udvarban meg fog erősödni a háborús párt. A császárnak eddig az volt a szándéka, hogy a magyarokat megtartja a szabadságukban, 129 de egy elsöprő hadjárat sokkal rosszabb feltételeket eredményezhet. Rákóczi Magyarországra jöveteléért Ráday szinte kezeskedett, ezért ebben a levélben is nyomatékosan kérte annak mielőbbi megtörténtére. Ha április 27-ig nem érkezik meg sem ő maga, sem a levele a döntéséről, Pálffy nem fog tovább várni. Ráday már meggyőződött Károlyi jó szándékáról, és kérte Rákóczit, hogy határozzon. 130 Két nappal később, április 21-én pedig elküldte Pálffy válaszát a „Considerationes"-ra a maga magyarázataival együtt. Tájékoztatta, hogy Pálffy az esküszöveg megváltoztatásába is beleegyezett. Aggodalmát fejezte ki Károlyi ténykedésével kapcsolatban, de kizárólag a szorongató körülmények, és nem szándékának őszintesége miatt. Végül ismételten megígérte, hogy elindul Rákóczihoz Lengyelországba. 131 Az események további menete közismert. Ráday nem ment rögtön Rákóczihoz, hanem részt vett a szatmári gyűlésen. Ezt azonban csak magánemberként, nem mint a
