Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)
zat eredményezte végül a nyolc és fél hónappal később megkötött szatmári békét. A magyar történetírás ezt az időszakot rendkívül alaposan vizsgálat alá vette, tengernyi szakirodalma keletkezett, és a történeti köztudatban is előkelő helye van. Ezért talán elegendő, ha - hivatkozva természetesen a legfontosabb vonatkozó munkákra - itt csak a most kiadott kötetben először megjelenő források és kizárólag az azokból nyerhető új adatok kerülnek ismertetésre. 106 Ezek főleg Rádaynak a szatmári béke előzményeiben végzett tevékenységével kapcsolatosak, amelyet Rákóczi követeként fejtett ki. Ennek a küldetésének a történetét Benda Kálmán az eredeti iratok alapján már összefoglalta, 107 a dokumentumok nyomtatásban való megjelenése azonban itt is indokolttá teszi azok rövid ismertetését. Rákóczi Ferenc a szatmári béke tárgyalásain alig vett részt személyesen. A Pálffy János császári főparancsnokkal novemberben kezdődő egyeztetések lebonyolításával Károlyi Sándort bízta meg. Rákóczi mindössze az 1711 januárjában Vaján rendezett találkozón tárgyalt Pálffyval. Az ezt követő salánki csonka szenátusi értekezleten számos fontos határozat mellett döntés született arról is, hogy a szabadságharc legfőbb állami döntéshozó szervének tagjai Rákóczival együtt a lengyel határ túloldaláról követik az eseményeket, hogy biztosan épségben maradjanak a békekötésig. 108 Rákóczi lengyelországi útjának azonban a biztonság mellett volt egy másik oka is, nevezetesen az I. Péter orosz cárral való találkozás terve. Ekkor ugyanis ő volt Rákóczi egyetlen lehetséges külső szövetségese. Részben emiatt a diplomáciai esemény miatt Ráday a fejedelemhez hasonlóan szintén Lengyelországba utazott. A Károlyi és Pálffy tárgyalásai során történtek azonban szükségessé tették a visszatérését Magyarországra. Károlyi és Pálffy márciusban Debrecenben találkoztak, ahol a császár békejavaslatát (első „Finalis Resolutio") megtárgyalva megfogalmazták a vitás pontok magyarázatául szolgáló „Declaratio"-t. Erről Károlyi személyesen számolt be a fejedelemnek Sztrijben, 109 Rákóczi pedig április 5-én elküldte Rádayt, hogy közölje Pálffyval a „Declaratio"-val kapcsolatos észrevételeit. Ezek a „Dilucidatio" című iratban összefoglalt kifogások elsősorban a közkegyelemmel voltak kapcsolatosak. Emellett azonban Rákóczi egy fontos közjogi különbségtételre is felhívta a figyelmet: a tárgyalásokat nem vele, hanem a Confoederatióval bonyolítják, így a javaslat elfogadásáról születő döntés sem lehet egyedül Rákóczié, csak a szövetkezett rendeké. 110 A „Dilucidatio" Rákóczi munkája, de a „Declaratio"-ra vonatkozóan Ráday is tett feljegyzéseket. A befejezetlen irat elsősorban a császár által ígértek betartásának garanciáit hiányolja, de Rákóczi lengyelországi útjának apologetikus megokolását is tartalmazza. 111 Ráday Pál feladata tehát az volt, hogy Debrecenben átadja Pálffynak a „Dilucidatio"-t egy kísérőlevéllel együtt, 112 és maga is tárgyaljon vele. Tájékoztatnia kellett Pálffyt a fejedelem őszinte szándékáról, amit megbízottja elküldése is jelez. Rajta keresztül azonban Rákóczi a sérelmét volt kénytelen kifejezni, hogy a vajai találkozón megbeszéltek nem érvényesültek, és hogy nem ismertetik meg vele a császár szándékait, annak ellenére sem, hogy az udvar nem a Confoederatiót tekinti partnerének, hanem őt magát. Ő azonban a saját nevében nem cselekedhet, és nem élhet semmilyen kegyelemmel, ha azt nem terjesztik ki a szövetkezett rendekre is. Lengyelországba utazására pedig a császári fél bizonytalan, homályos és önkényes tárgyalási módja miatt volt szükség, és jJR|g.ijjtáf. .. .
