Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)

költségétől függően adjanak többet. A pénzt még a gyűlésen össze kellett szedni. 71 A csaknem két héttel később kelt harmadik utasításában Rákóczi a megyéktől begyűj­tendő minimális összeget is megadta: Rádaynak Nógrádban ezerötszáz, Kishontban négyszáz forintot kellett feltétlenül összegyűjtenie. 72 Ráday Pál az utasítás átvétele után nem sokkal Nógrád megyei birtokára, Ludány­ba 73 utazott. Június 18-a előtt három levélben tájékoztatta a fejedelmet, egyelőre a mustrával kevésbé összefüggő ügyekben. 74 A mustra előirányzott napján Nógrád me­gye nemessége egy Lőrinc nevű faluban 75 gyűlt volna össze, de a sok késés miatt a szem­lét másnapra halasztották. A fejedelem utasítását követve a mustra után sor került a pénzbeli megváltás lehetőségének elővezetésére. A nemesség ekkor előadta a panasza­it, majd Ráday magukra hagyta őket, hogy nyugodtan tárgyalhassanak a megváltásról. Végül úgy határoztak, hogy szükség esetén bevonulnak ugyan, de jelenleg mégis szí­vesebben fizetnének. Teszik ezt annak ellenére, hogy ezzel szinte jobbágyságra vetik magukat, hiszen ahogyan a mondás tartja: „jobb adj, hogynem eless a harcon." 76 Össze­sen ezerhétszáz forintot ajánlottak fel azzal a feltétellel, hogy a fejedelem a kerületi főkapitányságok 77 rendelkezései alól felszabadítja őket. Kishont megye esetében né­miképp más volt a helyzet. Itt ugyanis Rimaszombatban gyűlt össze a nemesség, de annak egy része éppen a seregben szolgált, ezért csak az otthon maradtak jelenhettek meg. A szomszédos megyéktől pedig addigra értesültek is a pénzbeli megváltás lehe­tőségéről, hiszen Ráday itt csak június 21-én tartotta meg a mustrát. A többi nemes véleményének kikérése indokával ugyan két napra feloszlott a gyűlés, de a kishontiak is hajlottak a fizetésre, miután előre biztosítékot kaptak a felkelés és az őrség alóli mentességről. 78 A pénz két nap múlva valóban összegyűlt, legalábbis utolsó e tárgy­ban írt levelében Ráday annak további sorsával kapcsolatban kért Rákóczitól újabb parancsot. 79 Ennek értelmében végül az összeget biztonságban az udvarhoz kellett küldenie. 80 Mustramesteri megbízatása után Ráday Pál a Dnyeszter torkolatához közeli Ben­derbe ment a svéd királyhoz diplomáciai küldetésben. 81 Emiatt csak 1710 februárjá­ban látott neki ismét a kancelláriai teendőinek, és ez a késedelem megnyilvánult Ber­csényi Miklósnak a császári haditanácshoz írt levele esetében is, melyet az áruló Ocs­kay László brigadéros ügyében írt. 82 Ocskayt 1710. január l-jén fogták el a kurucok, kivégzését a haditanács, Heister és Pálffy császári generálisok fenyegető levelekkel pró­bálták meggátolni. Az említett levél a haditanács levelére adott válasz, amelyben azon­ban - az azóta eltelt hosszú idő miatt - a kuruc sereg főparancsnoka már egyenesen az Ocskay kivégzése által kiváltott kegyetlen megtorlás 83 feletti felháborodását fejezi ki. A kései válaszadást az okozta, hogy ezt a fontos ügyet Bercsényi egy Ráday Pál diplo­máciai érzékével megfogalmazott levélben akarta elintézni. 84 1710 áprilisában a januárban lezajlott romhányi csata frontján a császári hadsereg már Nógrádot, Gyarmatot, Szécsényt, Gácsot, Losoncot, Divényt és Somoskőt 85 is elfoglalva az előbbi települések megerősítésével foglalatoskodott. Eközben a nógrádi és nagyhonti nemesség negyven tagja Eger várába zárva várta a felmentést. A kuruc sereg azonban visszavonulás közben csak a környéket prédálta. A korabeli megfigyelők

Next

/
Oldalképek
Tartalom