Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.
Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)
(Credo 2004/3-4 *T^7* fw " , ™™™ ,,m ™ w ™" 1 "mmmmmmm • w««™«™«™™™..»..»». u »..L » • mmm*m*mm i * mmmmmm u JL láthatja nagy művét, ajánlás és képek nélkül előre nyomtattatott belőle. A kiadáshoz egyébként is a porosz király segítségét akarta kérni, aki már korábban is az enyedi kollégium patrónusa volt. Emellett Pápai Páriz a király udvari papjával, Ernest Daniel Jablonskival is jó kapcsolatot tartott fenn. A porosz királynak szóló ajánlással ellátott, reprezentatív példányok azonban már nem készülhettek el. Januárban ugyanis a császári sereg Árva várát vette ostrom alá, miközben Lubomirski herceg, szepesi sztaroszta is a császár mellett mozgolódott. 29 Ez nagy nyugtalanságot keltett Lőcse vidékén, a nyomda működése leállt, és szétbontották a szótár oldalait nyomtató sajtót is. Az ott maradt példányokat máshová küldték, így ma is az első, kevésbé díszes változatot ismerjük. Ez alapján készültek a nélkülözhetetlen kézikönyv további kiadásai. 30 Ugyanebben az időben a fejedelem Munkácson tartózkodott. Innen írta meg második követi utasítását a Velencében tartózkodó megbízottja, a savoyai származású Tournon János Henrik gróf számára. 31 Az elsőt még 1708. május 7-én küldte el neki, ekkor azonban még a gróf ötletszerű velencei utazásának kihasználására. Ez a második azonban már nagyon is átgondolt terv szerint íródott, és valós szükség húzódott mögötte. A francia sereg ugyanis védekezésben volt, a svéd-orosz háború pedig a nagy összecsapás felé közeledett. 32 A császári seregekkel körülvett Velence ebben a helyzetben megfelelő szövetségesnek látszott. A Köztársaság a háború elejétől fogva semleges volt, Rákóczi azonban Tournon grófon keresztül kifejtette, hogy amióta a császár seregei túlerőben vannak Itáliában, ez a magatartás Velence érdekeit sérti. A Habsburg udvar már most uralja Velence szinte teljes szomszédságát, ha pedig Magyarországot is leveri, a magyar király régi jogaira hivatkozva Dalmáciát is magáénak akarja majd tudni, és ezzel a Köztársaság egész kereskedelmét megbéníthatja. Most még van lehetőség cselekedni, később talán már nem lesz. Ezért Rákóczi azt kéri Velencétől, hogy ismerje el a független magyar államot, cserébe Magyarország lemond javára Dalmáciáról. A terület birtoklásának jogcímén pedig már támadást indíthat a császár ellen. Ebben az esetben Horvátország is fegyvert fog, a császárnak nyugatról kell majd csapatokat elvonni, a franciák így bevonulhatnak Piemontba, és így I. József térdre kényszerül. Ezután egy orosz-magyar-velencei szövetség visszafoglalhatja a teljes Dalmáciát a töröktől. 33 Második utasításában lényegében ezt a tervet részletezi, és nyomósabb érvekkel támasztja alá. Felvázol azonban egy másik lehetőséget is arra az esetre, ha Velence nem akarna háborúba bocsátkozni. Nyújtson nyílt vagy titkos pénzbeli segítséget Magyarországnak, akkorát, amelyen Albániában hadsereget lehet toborozni. Ez a sereg végezné el a fejedelem parancsnoksága alatt Dalmácia meghódítását, amelyet azután átengednének Velencének. A Köztársaság csak akkor támadjon, ha a magyar szabadságharcot levernék. Az így szerzett tiroli, stájer területeket megtarthatja. Győzelem esetén azonban a két állam védelmi szerződést kötne. 34 A velencei diplomácia 1709-től tehát összekapcsolódott egy másik jelentős üggyel, amely a Portával fenntartott kapcsolatot érintette. 35 Ennek lényege a már fentebb ismertetettek szerint az volt, hogy a katonailag nehéz helyzetben lévő szabadságharc számára albán segédcsapatokat toborozzanak a Rákóczi környezetében tartózkodó Omér aga vezetésével. 1709 januárjában Rákóczi útnak indította Teleki Mihály grófot és Pápai Jánost, hogy tárgyaljanak az 1708 októberétől nándorfehérvári szerdárként
