Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 3-4. sz.

Figyelő - SIPTÁR DÁNIEL: Benda Kálmán hagyatékából (Ráday Pál iratai 1709-1711)

tevékenykedő Ali pasával. A közbenjárását kérték a nagyvezírnél a toborzásra adott engedélyért és a Rákóczit Erdély fejedelmeként elismerő szultáni athnaméért. Már elküldésük után érkezett meg Rákóczihoz Ali pasa követe, aki megbízója kinevezésének hírül adása céljából kereste fel, és jóindulatáról biztosította a fejedelmet.

36 Ennek örömére Rákóczi február 12-én a már húsz napja úton lévő, de az említett török követre és Omér agára várakozva még mindig csak Debrecenben tartózkodó diplomatáinak azt az utasítást adta, hogy a szerdárnak a megbeszéltnél nagyobb összeget is adhatnak.

37 A továbbiakban az ügyről három levél tájékoztat. Mindhárom Pápai Gáspárnak, a fejedelem nándorfehérvári rezidensének íródott azután, hogy az Ali pasához küldött követek itthon jelentést tettek küldetésük sikeréről. Mivel a pasa engedélyt adott a nem hivatalos toborzásra, és vállalta az athnaméra vonatkozó kérés tolmácsolását,

38 Rákóczi megköszönve a jóindulatát arra kérte, hogy a Porta nyilvánítsa ki az athname javasolt pontjaival kapcsolatos észrevételeit, hiszen azokat a fejedelem diskurzusra szánta. Másrészt megkérdezte, hogy a fogadott albán zsoldosok Csanádnál vagy Titelnél fogják-e átlépni a határt, mert érkezésük helyét sánccal vagy sereggel biztosítani óhajtotta. Később Szeged vagy Arad ostromával próbál majd utat nyitni dél felé. A szerdár további megnyerésére kilátásba helyezte a Magyarországon maradt törökök hazabocsátását, Pápainak pedig pénzt küldött a zsoldosok első fizetésére, és egy tartozás kiegyenlítése céljából.

39 Omér aga közben valóban elindult Albániába, de tőle függetlenül egy boszniai aga is felkereste Pápai Gáspárt kétszáz önkéntessel, akik a rezidens útján arra kérték Rákóczit, hogy biztos helyen léphessenek magyar területre. Pápai április 12-én kelt jelentésében Tócváradj át

40 vetette fel lehetséges átkelőhelyül. Ebben a levélben tájékoztatta a fejedelmet a Porta számára a császáriaktól a háborúban elszenvedett sérelmes esetek ügyében végre nyélbe ütött megegyezés tartalmáról is.

41 Mivel Rákóczi ekkorra Titelt elvetette mint átkelési lehetőséget, válaszában Csanádhoz vagy Tótváradjához irányította az érkező hadakat. Ugyanakkor a jelentkező boszniai katonákat Omér agához utasította, mivel a toborzással egyedül ő volt megbízva a térségben.

42 Kevesebb mint két hét múlva azonban mégis megváltoztatta az előbbi parancsot, mert megtudta, hogy a boszniai toborzásra Pápai János szólította fel a Rákóczi szolgálatában álló Haszszánt. Pápai Gáspárnak az új rendelkezés nyomán fel kellett fogadnia a boszniai hadakat, és Csanádon keresztül, rögtön némi fizetéssel ellátva Magyarországra küldenie őket.

43 A toborzás további eredményeiről, a Magyarországra érkezett csapatokról Benda nem ad semmi további tájékoztatást, és mivel a szakirodalom nem tud albán és bosnyák csapatokról 1709-ben,

44 a gondosan előkészített terv valószínűleg nem valósult meg. A velencei követség mindenesetre bizosan nem járt sikerrel, a Köztársaság kezdettől fogva elzárkózott a Tournonnal való tárgyalástól. Velence a háború végéig semleges maradt, a követ pedig többszörös panasza után sem kapott pénzt tartózkodása költségeire, így minden bizonnyal utolsó híradása (titkára levele 1710 nyarán) után előbb-utóbb távozott a lagúnák városából.

45 A pénzügyi nehézségek nemcsak a külföldön tartózkodó diplomatákat sújtották. A lecsökkent terület nyilvánvalóan kevesebb jövedelmet is termelt, ezért megnőtt a jelentősége a megmaradt megyék adójának.

46 Más jövedelmek után kellett néznie Ráday