Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ECKHART MARGGRAF: Európa - vallás nélkül?

Davis a következő szójátékkal próbálja érzékeltetni a helyzetet: Believing without Belonging (hinni anélkül, hogy közösséghez tartoznánk). A vallás nem tűnt el az európaiak között, de egyénibbé, sokszínűbbé vált, s talán kicsit szótlanabb lett. A kontinuitás ma már nem feltétlen szempont. Ez általánosságban is igaz: a hagyományos intézményekhez való kötődés lazább lett, sőt, válságba került. „Az intézmény befolyása egyre csökken, de ez nem a hit fokozatos gyöngülésével, hanem a heterodox vallásformák növekedésével jár együtt" (G. Davis). Az átlagos európai nem jár ugyan templomba, de örül annak, hogy vannak templomok. Ez a gondolkodás főleg a „nagy" egyházak híveire jellemző: ahol a mögöttes történeti közösség erősen intézményi, közéleti jellegű. Egészen más a helyzet Amerikában, ahol az egyházak maguk is a piac részvevői, s tevékenységük is eszerint folyik. Az a vélemény, hogy a modernizáció és a szekularizáció szükségképpen együtt jár, Davis szerint csupán az Európa-központúság egyik megnyilvánulása. Pedig Európa ebből a szempontból inkább kivétel: „még akkor is, ha csak a kereszténységet vesszük figyelembe, ha tekintetünket az Egyesült Államokra, Dél-Amerikára, Afrika déli részére vagy Dél-Koreára és a Fülöp-szigetekre irányítjuk, a vallásos aktivitás növekedésének jeleivel találkozunk. Föl kellene tárni, hogy Európa viszonylagos szekularizációja miből ered. Egyszerűen nem lehet igaz, hogy a vallásosság és a modernitás kizárja egymást, hogy a kettőt nem lehet összekapcsolni. A vallás szerepéről folytatott vita Európában egyoldalú - véli Davis. A vallás kritikáját egy szekularizált világtól ugyan megkapjuk, de az ellenkező folyamat éppen csak létezik, s a „fölvilágosult" világnézet alig-alig kap bírálatot a vallás szempontjából. Az egyoldalúságon érdemes elgondolkodnunk. Európai vallásjog? A kérdések valójában egy életképes európai vallásjog kialakítására vonatkoznak. Alapvető, hogy a különbözőképpen kialakult jogrendszereket megfelelő módon értékeljék és megfelelő módon vegyék figyelembe; azt is meggondolván, hogy az egyes jogrendszerek milyen hatással lesznek a közös jogra. Gerhard Robbers úgy véli, hogy az európai vallásjog megalkotásakor a tagállamok saját jogrendjét tiszteletben kell tartani. Az egyes jogrendszerek azonban fejlődésük során kétirányú konvergenciát mutatnak - véli Robbers. Egyfelől a vallásszabadság elve, másfelől az állammal való együttműködés képezi a konvergálódási pontot. A vallásszabadság pozitív és negatív irányban is értendő, egyéni és testületi érvénnyel. Az állammal való együttműködés terén ma még sok a kérdés. Ezenkívül a nem hívők jogaira vonatkozó elképzeléseket is újra át kell gondolni. Lényegében két elképzelés szembesül: egyik a hagyományos német államegyházgondolathoz, a másik a francia szekularizáció gondolatához áll közel. Az utóbbi nyomán lehet beszélni az Európai Unió elvilágiasodásáról is. Jellemzője, hogy nem mentes egy látens vallásellenes hangulattól, amely főleg a közélet színterein erős. Ezzel szemben a vallás mint társadalmi jelenség mindjobban az útfélre szorul. Most csak utalunk rá, hogy ez a laicista szemlélet Németországban is jelen van. Akik a vallás szerepét másként látják, az Európai Unió pozitív vallási semlegességét, a vallás iránti nyitottságát igénylik. „Az európai vallásjogi rendszerek jövőbeli fejlődé-