Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ECKHART MARGGRAF: Európa - vallás nélkül?

sük során a vallásszabadság elve körül konvergálódnak. A vallásszabadság biztosítja a vallás számára azt a pozitív elismerést, azt a helyet, ahol kifejezetten támogatást kap. Ahogy Európa nem képzelhető el vallás nélkül, úgy nem is tekintheti azt csak praktikus értelemben vett értékhordozónak: ez méltatlan volna Európához. A vallás nem csupán ancilla in ethics az állam szempontjából. Nem csupán hasznos idióta, mely hatékonyan szolgál gazdasági-politikai érdekeket. S nem csupán kultúrtörténeti múzeum. A vallásnak önmagáért kell helyet kapnia. Az Európai Uniónak feladata, hogy megvalósítsa az ember szabadságát. így az is feladata, hogy - kompetenciája szerint lehetővé tegye az élet vallási dimenziójának megélését. Európának »lelket adni« nem azt jelenti, hogy a vallás »boltjaban« megvegyük a szükségeset. Európának lelket adni azt jelenti, hogy megmutassuk Európa célját." (Robbers). Párbeszéd a vallásokkal és a világnézeti közösségekkel? Ebben a helyzetben figyelemreméltó, hogy az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Romano Prodi - az intézmény reformja céljából - egy tanácsadói testületet hozott létre (political advisors). Egyik tanácsadónak az a feladata, hogy a vallásokkal és a világnézeti közösségekkel párbeszédet folytasson. Ebből is látható: a bizottság tudatában van annak, hogy Európa civil társadalmát csak úgy éri el, ha számíthat a vallási és világnézeti közösségek érdemi segítségére. Az is figyelemreméltó, hogy a 2001 júliusában megjelent „Fehér könyv", amelyben a bizottság az európai kormányzásról szól, az egyházakat is kifejezetten megemlíti, a nem politikai cselekvés színtereként. „A civil társadalom fontos szerepet játszik, mert hangot ad a polgárok véleményének, nyitott az igényeik iránt. Az egyházak és a vallási közösségek ilyen szempontból különösen fontos szerepet játszanak. A civil társadalmak szervezetei mozgósítják tagjaikat és segítséget nyújtanak - például - azoknak, akiket kirekesztenek, elnyomnak." A „civil társadalom" mint varázsszó? Az Amszterdami Szerződés kiegészítő jegyzőkönyvei nemcsak kötelező érvényűnek fogadják el az egyes államokban hatályos vallásjogi szabályokat, hanem az Európai Bizottság és a vallási-világnézeti közösségek együttműködését is érintik. A bizottság itt olyan fogalmat használ, amely az elmúlt években nagy karriert futott be. A „civil társadalom" a közérdekű cselekvés olyan színtere, amely az állami és a gazdasági faktortól ugyan határozottan eltér, de az unió egyáltalán nem hagyhatja figyelmen kívül. Jelenleg a fogalom használata bizonytalan, azt mondhatjuk, hogy nincs pontosan körülhatárolva. Szemlátomást azért vezették be, hogy megkíséreljék áthidalni azt a távolságot, amely az európai politikát és az európai embert elválasztja egymástól. Péter L. Berger értelmezését követve megállapíthatjuk, hogy a civil társadalom azoknak az „intermediáris" intézményeknek a léttere, amelyek összekötő elemként működnek az egyén és a társadalom között. Idáig az ún. nem kormányzati szerveknek volt hasonló feladatuk. Az Európai Bizottság most mintegy felfedezte a vallási és a világnézeti közösségeket, mint amelyeknek szintén közre kellene működniük abban, hogy a születő új Európa valóban polgárai Európája legyen.