Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - ECKHART MARGGRAF: Európa - vallás nélkül?

lönbség a kultúrában is olyan határokat jelenthet, amelyeknek áthágása súlyos, sőt veszélyes következményekkel járhat. Vallás vagy spiritualitás? Az Európai Charta preambulumában az erősen ideologikus szemléletű francia laicizmus tiltakozása miatt a „vallás" és a „vallásos" kifejezés nem szerepel. Európa protestáns és római katolikus egyházai - erős német részvétellel - hiába küzdöttek azért, hogy az Amszterdami Szerződés (1997, életbe lépett 1999) érvényben maradjon. A szerződés az aláírókat biztosította arról, hogy a vallással kapcsolatos helyi szabályozás változatlanul érvényben marad, semmiféle európai döntés nem helyezheti hatályon kívül. Ennek az igénynek végül csupán egy kiegészítő dokumentumban tettek eleget. Meg kell jegyeznünk, hogy az egyes egyházak igen eltérő módon viszonyulnak az Európai Unióhoz. Hiszen a földrajzi Európa sokkal nagyobb, mint az Európai Unió. A legtöbb vallási közösség egyetemes igényű: nincs az Unió határaihoz kötve. Másrészt a római katolikus egyház - mint Vatikánváros Állam - az Európa Tanács tagja: ebben a minőségében inkább konkordátumot szeretne kötni az Európai Unióval. Működik továbbá a római katolikus Európai Püspöki Konferencia, valamint - készen az előbbivel való együttműködésre - az Európai Egyházak Konferenciája, amely az öreg kontinens ortodox, anglikán és protestáns közösségeit tömöríti. A nem római egyházak esetében a kelet-nyugati ellentétek megszűnése változást hozott. A „genfi ökumené" válságba került, amely elsősorban az ortodox egyházak tagságának kérdésében jelentkezett, de megmutatkozott a protestánsok profilírozási törekvéseiben is: gondoljunk csak a Leuenbergi Konkordiára. Az ortodox egyházaknak nehéz meghatározniuk a demokratikus, plurális társadalomhoz való viszonyukat. Hajlanak arra, hogy erősen múltba fordulva a kommunista időszak előtti betagolódásukat vegyék alapul. Ez lényegében a görög egyházra is érvényes. A nyugat-európai protestánsok ökumenével kapcsolatos kérdései elsősorban az ortodoxokat és az anglikánokat célozzák. De Brüsszelben - az ökumenétől részben függetlenül - egyre inkább hallatják szavukat az egyes nemzeti egyházak is. Nem csupán a német evangélikus egyház, de a svéd egyház, a canterburyi érsek és a konstantinápolyi pátriárka is lobbizik az Uniónál érdekei védelmében. Ezzel szemben teljesen nyitott és megoldatlan a többi vallási és világnézeti közösség érdekképviselete. A muzulmánok puszta jelenléte is bizonyítja, hogy Európa vallás nélkül nem képzelhető el. S napjainkban nemcsak a muzulmánok, de a többi vallási, humanista közösség is komoly erőfeszítéseket tesz saját képviseletének megvalósítása érdekében. Vallás - egy „poszt-szekuláris" társadalomban? Észre kell vennünk, hogy az egységesülő Európának foglalkoznia kell a „vallás a poszt-szekuláris társadalomban" kérdéskörrel: megkerülhetetlen téma. Mind képtelenebb az az állítás, hogy a francia örökség, a szekularizáció megoldja majd a gondokat. A privatizáció és a szekularizáció eszköztára idejét múlta: alkalmatlan rá, hogy segítségével írjuk le a vallás mostani helyzetét Európában. Az angol szociológus, Grace