Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - ECKHART MARGGRAF: Európa - vallás nélkül?
tendenciák politikai táptalajt nyernek? A globalizáció veszélyei láttán meglepő-e, ha a tájékozódásra a hazai törzsasztalok fülledt légköre csalogatóan hat? így érthető, hogy amikor Európa jelenlegi és jövőbeli átalakításáról van szó, a hivatalos megnyilatkozások a megváltoztathatatlanhoz való alkalmazkodás és a fásult közöny közt ingadoznak. Komoly ösztönzés, használható bírálat egyáltalán nem várható. Az alábbiakban a vallás és a nevelés szempontjából kísérlem meg felvázolni az európai egység fejlődésének mostani fázisát. A vallás Európában Európa vajon több-e, mint gazdasági közösség? Tekintettel arra, hogy az Európai Közösséget mint gazdasági érdekszférát hívták életre, a római és az azt követő szerződések a közös gazdasági cselekvésre vonatkoztak, a vallásra nem. Amikor az érdeklődés középpontjába a közös politikai cselekvés került, csak akkor vetődött fel az a kérdés, hogy valójában mi az, ami a partnereket a gazdasági érdekeken túl összeköti. Egyesek a „közös értékrend" kulcsszóval próbálják azt a többletet megjelölni, amelyet a kialakuló képződmény képviselhet - amely képződmény valójában sem egyetlen állam, sem államszövetség, de szövetségi állam sem kíván lenni. Első ízben Jacques Delors, az Európai Bizottság első elnöke fogalmazta meg „Európa közös lelké"-nek gondolatát. Ezt az igényt csak nagyon vonakodva vették tudomásul, és a realizálásához szükséges pénzeszközöket alig hogy rendelkezésre bocsátották, máris majdnem elvonták. Új lendületet kapott a vita, amikor az Európai Unióban érvényes alapjogokról szóló Charta kidolgozására került sor. Tovább éleződött a helyzet, amikor a vallásszabadság kérdése került előtérbe. A vélemények aszerint különböznek, ahogyan az állam és az egyház szétválasztását a vita résztvevői korábban megoldották. Franciaország a vallást a közéletből következetesen a magánéletbe űzte. Ez a döntés számos nehézséggel járt, hiszen egy állítólagosán világi államban a vallás nem játszhatott szerepet. De facto azonban olyan gondok jelentkeztek, amelyeket a magánszférában nem lehetett megoldani. Főleg az iszlám jelenléte volt az, amit Franciaországban nem lehetett figyelmen kívül hagyni - és ez a vita még bőven a 2001. szeptember 11-i események előtt zajlott. A merényletek hatására újra élővé lett a vallás kérdése a már elvilágiasodott nyugati demokráciákban. A másik oldalon Németország már a tizenhetedik századi vallásháborúk óta mindjobban megtanulta összehangolni a világnézeti szempontból semleges állam, valamint a vallási közösségek részvételét a társadalom életében. A mai német társadalom az új pluralizáció megoldatlan kérdése előtt áll. A korábbi válaszkísérletek a nagy keresztény egyházakat és a zsidóságot vették figyelembe. Mára vonatkoztatni kell a kérdéskört az iszlámra és egyéb vallási csoportokra, valamint - elsősorban a volt NDK területén - a felekezeten kívüli állampolgárok jelentős tömegére is. Amikor az a kérdés állt elő, hogy Törökország tagja lehet-e az Európai Uniónak, összeütközés támadt a csatlakozás támogatói és ellenzői között. Az utóbbiak föltették a kérdést: nincs-e áthidalhatatlan különbség a vallás és a társadalom területén? A kü-