Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: Szogd és ujgur manicheizmus
Van olyan vélemény, hogy a régi ujgur birodalom területén nem tűnt el nyomtalanul Mani hite. S. Bira 14 mongol történész a Mongolok titkos története című forrásban a manicheus fénytiszteletet véli felfedezni. A Dzsingisz kán elődjének tisztelt Alan-koa asszony a legenda szerint egy fénycsóvától termékenyült meg, nem pedig - a lovas nomád elképzelés szerinti - totemállattól. 15 Bira kutatásai esetleg azt bizonyíthatják, hogy a mongol puszta népei között, az ujgur korszak után még tovább élhetett Mani hitének néhány eleme. A birodalom 840-es összeomlását a kirgiz uralom követte, de a hódítók viszonylag rövid ideig maradtak a mongóliai szállásterületeken: egy évszázad sem telt el, s visszatértek hazájukba. Azok az ujgur töredékek, amelyek a többszöri hatalomváltást átvészelték, fontos szerepet játszottak a felemelkedő új hatalom, a kitaj birodalom műveltségének megteremtésében, mivel az uralkodó dinasztia egyik ága ujgur volt. Vannak olyan kutatók, akik azt állítják, hogy a kitajok első írása - az ún. kis kitaj írás - valójában ujgur kölcsönzés. 16 A kitaj nyelvbe - főleg a vallásos, szellemi életre vonatkozó - ujgur szavak kerültek, de a kitaj birodalom igazgatásában is érvényesült az ujgur hatás. Másrészt a kivándorolt, új hazát kereső ujgurok folyamatosan tartották a kapcsolatot régi, mongóliai hazájukkal. Nyugat-Mongóliából, az egykori najman fejedelemség területéről olyan írástöredékek maradtak ránk, amelyek bizonyítják a kapcsolatok létét. Az egyik emlék Hovd megyében került elő. Az utóbbi helyen még szír feliratú kőre is bukkantak a régészek terepbejárás közben. (10. kép) Arra lehet következtetni, hogy a dzsingiszida birodalom kialakulása előtt az ujgurok kereskedelmi és missziós tevékenységet végeztek egykori hazájuk területén; de akkoriban már a nesztoriánus kereszténységet terjesztették a nomádok között, legalábbis az egykorú források alapján erre kell gondolnunk. Az Altaj-hegység hágóin - az ún. mongol selyemúton - közlekedve szoros kapcsolatot létesítettek a najmanokkal. A najman fejedelmi kancellárián az ujgur írást használták, sőt, ismerték a nesztoriánus kereszténységet is. Manicheus missziókról ebben az időben már nem tudunk, bár az ujgurok között - a kereszténység és a buddhizmus mellett - még élhetett régi hitük. Szembetűnő, hogy az ujgur nyelvből számos vallási kifejezés került a najmanokhoz, majd - talán az ő közvetítésükkel - a mongolokhoz. A mongol buddhizmus ma is használ ujgur eredetű szavakat. Valószínű, hogy a tipikusan buddhista kifejezések már a birodalmi korszakban, a tizenharmadik század táján kerültek a mongol nyelvbe. Ebben az időben az ujgurokra ismét szükség volt: tanácsadóként, titkárként, követként. Amikor azonban az 1260-as években Kubiláj kán figyelme a tibeti buddhizmus felé fordult, Tibetből rengeteg hittérítő érkezett az udvarba. A kancellárián, a diplomáciában is átvették az irányítást. Kubiláj a tibeti alapú, ún. pagszpa írást hivatalossá tette birodalmában. Az ujgur nyelv és műveltség fokozatosan eltűnt, s nem csupán a nagykán udvarában: az ujgur szállásterületeken is, ugyanis új török népek tűntek föl, akik többnyire a mozlim hitet követték.
