Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: Szogd és ujgur manicheizmus

A manicheizmus és a nesztoriánus kereszténység kapcsolata A manicheizmus Belső-Ázsiában kapcsolatba került a nesztorianizmussal. S bármekkorák voltak a hittani különbségek, a két vallás követői valamennyire megismerték egymás hitét. Sőt, az is gyakori jelenség volt, hogy mindkét vallást gyakorolták, amint Japánban - a buddhizmus és a sintó esetében - ma is láthatjuk. A nesztoriánus misszióknak előnyt jelentett, hogy a manicheizmusban valamennyire ismert volt Jézus neve és tanítása: saját hitüket így egyszerűbb volt elfogadtatni a korábbi manicheus területeken. Szembeötlő tény, hogy a nesztoriánus hit éppen a nagy manicheus központokban talált először követőkre: Közép-Ázsia városai - Merv, Balh, Szamarkand - hamarosan nesztoriánus püspökséggé váltak. A keresztény szogdok hozzáfogtak a Szentírás bizonyos könyveinek lefordításához; de a két hit kölcsönhatása még a fordításokban is nyomon követhető. P. Saeki japán tudós felfigyelt arra, hogy a kínai nyelvű nesztoriánus szövegeken világosan látszik a korábbi manicheus fordítások hatása.

17 Végezetül utalunk arra, hogy Mani és Nesztoriosz hívei ugyanúgy Ktésziphónban - a mai Bagdad közelében - alakították ki központjukat. A manicheusok - az állandó üldöztetés miatt - hamarosan Közép-Ázsiába tették át székhelyüket, de a nesztoriánusok a 8. századtól hatalmas monostorvárost hoztak létre, ahonnan - egészen a 14. század végéig - a keleti missziókat irányították. Jegyzetek 1 Szókratész egyháztörténete szerint négy fő könyvet írt meg, míg más helyen hét könyvről olvashatunk. 2 Más elnevezésként: Ormuzd, Fény Atyja, Fény Istene, a szó a mongol nyelvben Kormuszta néven szerepel. 3 Pulleyblank,1952. 317. o. 4 P. Saeki, 1938.254. o. 5 Saeki, 1938. 279. o. Tang-kori buddhista felirat. 6 Pulleyblank, 1952. 318. o. 7 Pulleyblank, 1952. 317. o. 8 Mackerras, 1968. vii. o. 9 H. Perlee, 1960. 51. o. 10 H. Perlee, 1961. 58-60. o. " Ismertebb nevén: Dunhuang 12 Bartold: O hrisztiansztve v Turkesztane. 274. o. 13 Kmoskó, 2000. 156. o. (Masudi: Aranymezők és drágakőbányák. XV. fejezet) 14 Bira, 1986. 112. o. 15 MNT, 21. o. 16 F. W. Mote: 43. o. 17 San-chi sutra, nin-ssu sutra, ssu-men sutra. L: Saeki, 1938. 279. o.