Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.
Figyelő - HESSKY ORSOLYA: Mednyánszky László (1852-1919) (Életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)
érdektelenné váltak Mednyánszky tájképfestészetéhez képest. „Utánajárni a bénultságnak, utánajárni a szenvedők, a megalázottak és megszomorítottak világának egyfelől, másfelől utolérni, megmutatni és átváltoztatni az erőt - ezek voltak Mednyánszky egyedülálló kísérletének tárgyai... Mednyánszky legnagyobb érdeme, hogy ahogyan a barbizoni vagy bécsi poétikus tájképek kliséit, úgy a koldus-filozófus képi toposzait vagy a szegényember-festészet szüzséit is meg tudta tölteni új tartalommal." (Markója Csilla: „Aki erős akar lenni, legyen erősek médiuma." Az újonnan kiolvasott Mednyánszky-feljegyzések elé. In: Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. 7. o.) Markója megállapításait számos tanulmányban fejtette ki. 6 A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának koncepciója Markója Csilla kutatásaira támaszkodott. Eszerint a művész életében több olyan, motivikus műtárgycsoportot képező téma figyelhető meg, amelyre laza kronológiával tulajdonképpen az egész életmű felfűzhető. Egy-egy formai vagy tartalmi motívum, mozzanat több éven, néha évtizeden keresztül kísérte Mednyánszkyt vázlataiban, tanulmányrajzaiban vagy akár festményeiben is. Ezzel a munkamódszerrel függ össze a kiállítás - a szlovák anyaggal való együttes bemutatás melletti - másik lényeges eredménye: az ismert életmű legfontosabb képeinek datálása. Éppen a fent említett okok - azaz bizonyos elemek állandó visszatérése, motívumok ismétlése, évtizedeken keresztül való elemzése - következtében, valamint amiatt, hogy a festő egyetlen irányzathoz sem csatlakozott huzamosabb ideig, Mednyánszky művei igen nehezen állíthatók időrendi sorrendbe; a kutatók mindeddig tulajdonképpen meg sem próbálkoztak olyan kronológia felállításával, amelyben minden művet el tudtak volna helyezni. A datálásban elsősorban az újonnan feltárt források 7 álltak rendelkezésre, amelyek a korábbi ismeretekkel együtt lehetővé tették egy részletes életrajz összeállítását. Másrészt bizonyos korszakok megállapítása, egyes konkrét eseményekhez kapcsolható motívumcsoportok felfedezése is segített annak a sorrendnek a felállításában, amely jelenlegi ismereteink szerint a legpontosabb. Legfontosabb forrásaink Mednyánszky naplófeljegyzései/vázlatkönyvei, amelyek életművén belül külön egységet képeznek. Több mint 200 darabot ismerünk belőlük, s bár vázlatkönyveknek nevezzük őket, valójában kicsiny jegyzetfüzetekről van szó, amelyek se naplóírásra, se rajzolásra nem alkalmasak. A művész azonban mindkettőre használta őket, s vélhetőleg éppen mérete miatt részesítette előnyben ezt a típust: bárhová magával vihette füzeikéit - akár egyszerre többet is -, mivel a zsebében is elfértek. S valóban, a bejegyzések mozaikjaiból úgy tűnik, hogy időnként egyszerre többet használt. Feljegyzéseit alig datálta, az eseményeket ritkán írta le összefüggően, sokkal inkább ötleteket, futó gondolatokat, elméleti eszmefuttatásokat vetett papírra. A szöveges részek között, szintén követhetetlen logikai sorrendben állnak a rajzok, vázlatok, tanulmányok: magányos ötletek vagy egy téma, motívum sorozatos kidolgozásai. A feljegyzések olvasását megnehezíti, hogy Mednyánszky gyakran görög betűkkel írt, sőt, ha németül vetette papírra gondolatait, akkor a görög betűket fonetikusan használta a német hangok jelölésére. A feljegyzésekben legbensőbb gondolatvilágát ismerhetjük meg, folyamatos emberi és művészi vívódásának tükre, melynek olvasása közben feltárul a festő belső élete s művészetének legtöbb kérdésére magyarázatot ad.
