Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - HESSKY ORSOLYA: Mednyánszky László (1852-1919) (Életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)

„...ez a parttalan naplófolyam: nem csupán Mednyánszky elmélkedéseit tartalmazza a művészetről, nem csupán a festő műhelytitkait, nem is egyszerűen képvázlatok sokaságát őrző művészettörténeti dokumentum ez, hanem egy furcsa, nem irodalmi ambícióval írt regény, egy valódi történet..." (uo.) A füzetekben található vázlatok pedig a szöveg rajzi megnyilvánulásai, a szavak és mondatok rajzi megjelenítései. Mindaz, ami foglalkoztatta elméjét, és amit megpróbált megfogalmazni, ugyanúgy megjelent rajzban is, akár illusztrációként, akár testet öltött gondolatként. - A kiállítás alkalmából megjelent az eddig ismert Mednyánszky-füzetek teljes magyar szövegkiadása Bardoly István és Markója Csilla gondozásában (lásd 7. sz. jegyzetben). Báró Mednyánszky László családjáról nagyszámú adat áll rendelkezésünkre; őseiről a legbővebb, romántikus-vadregényes visszatekintést Malonyay Dezső monográfiájában olvashatjuk. Malonyay így ír a kezdetekről: „Az első Mednyánszky ... II. András királyunk idejében került Magyarországra, Kálmán herceg menyasszonya, Lesko lengyel herceg leánya, Salome hercegnő kíséretében jött, a családi hagyományok szerint 1221 táján. Ez a Mednyánszky kapta II. Andrástól első magyar birtokát, a trencsényi Mednét; kezdetben Medneinek hívták, s ez a név változott utóbb Mednyánszkyvá." (Malonyay i. m. 7. o.) A monográfia bemutatja a festő apai és anyai felmenőit: mindkét család történetét több száz évre visszamenőleg megismerhetjük. A számos nevezetes családtag közül most csupán a művész nagyapjának testvérét, Mednyánszky Alajos történetírót (1774-1844) emeljük ki, aki a század első felében két, a felvidéki várak történeteit és legendáit feldolgozó kötetet adott ki; ezek a könyvek nyilván megtalálhatóak voltak a Mednyánszky-család könyvtárában, és a művész korai, még iskolázatlan korszakában számos várábrázolásának lehettek ihletői. Mednyánszky László 1852-ben született Beckón, mint azt az egyik legfontosabb és legtöbbet „használt" forrásból, húgának, Mirinek a visszaemlékezéseiből megtudhatjuk. Koraszülött, beteges gyermek volt, semmilyen megerőltető tevékenységet nem végezhetett, tanulmányait is magánúton fejezte be. Viszont már korán megtanult rajzolni: ezen a módon könnyebben is, szívesebben is fejezte ki magát. Középiskolai magántanulmányait nem tudta lezárni. Mint Miri írja: „László 18 éves lett. Ekkor kijelentette, hogy képtelen az érettségi vizsgát letenni!" Ez később azonban sikerült, s a fiatal arisztokrata 1872 szeptemberében családi beleegyezéssel a müncheni királyi képzőművészeti akadémián rajzot kezdett tanulni. München ebben az időben szinte minden magyar művészjelölt első úticélja volt, mivel a hazai képzőművészeti élet az ezernyolcszázhetvenes években a művészképzésnek még csupán a gondolatáig jutott. Míg a század közepe táján a növendékek még Bécsben tanultak, Mednyánszky ifjúsága idején már a müncheni akadémia fogadta a legtöbb magyart. Az itteni rajzoktatás ugyan következetes és szigorú volt, de a fiatal Mednyánszky mégsem azt kapta, amire vágyott. Hamarosan - mintegy három szemeszter után - Párizsba utazott, s ott folytatta tanulmányait. Különc természete már ekkor is kiütközött: „...el lett határozva, hogy [László] ősszel visszajön Párizsba, és a saját atelierjában fog festeni. ... Papa egy lakást atelierval bérelt ki László számára, előre kifizette tavaszig. ... Lászlónak egy bankba nagyobb összeget deponált, hogy kényelmesen tölthesse a telet. Mikor végtére meg-