Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - VITÁLIS GYÖRGY: A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberekélete és műve

megjelenésétől számítják. Lyell művét az általam bemutatott szakemberek mind ismerték, tehát már a tudományos földtan művelői voltak. A személyeket időrendben csoportosítottam. Közlöm születésük és elhalálozásuk helyét, anyjuk és apjuk nevét, fiuk születése kori foglalkozását (itt az adatok néha hiányoznak). Ahol csak lehetséges, megadom az érettségi helyét és idejét, majd a felsőfokú végzettséget és a tudományos fokozatot. A rendelkezésemre álló közlemények, illetve adatok alapján távirati stílusban, erőteljes rövidítésekkel bemutatom a szolgálati idő főbb állomásait és legfontosabb szakmai eredményeit. A katonai szolgálatokra, a tudományos egyesületi tisztségekre és a családi viszonyokra vonatkozó adatokat ugyancsak terjedelmi okokból - nem közlöm. A bővebb tájékoztatás, illetve az esetleges további érdeklődés kielégítése végett mindenütt megadom az életüket és működésüket reprezentáló legfontosabb irodalmat. Az ismertetések végén a magyar evangélikusság szempontjából értékelem pályafutásukat. Mivel magam is magyar evangélikus geológus vagyok, ezért különös öröm és megtiszteltetés számomra a bemutatott szakemberekre való emlékezés. PETTKÓ JÁNOS (Felsődrietoma, Trencsén vm., 1812. nov. 11.-Pozsony, 1890. okt. 26.). Apja Pettkó Dániel, Trencsén vm. táblabírája, anyja Hradszky Krisztina, morva-lieszkói protestáns hitszónok leánya. A középiskolát a pozsonyi ág. hitv. ev. lyceumban végezte, utána két évig teológiát hallgatott. Az eperjesi kollégiumban jogot végzett, majd a bécsi egyetemen az ásványtanban képezte magát. Bányamérnöki oklevelet Selmecbányán szerzett, 1839-ben. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta. 1840-től a selmeci akadémia mineralógia-geológia-paleontológia tanszékén helyettes, 1847-től rendes tanár és bányatanácsos. O volt az első magyarországi geológus professzor, megszervezte a tanszéket, felszerelte a tanításhoz és kutatáshoz szükséges eszközökkel. Fejlesztette a Scopoli János Antal által létrehozott, de távozása (1779) óta elhanyagolt ásvány-földtani gyűjteményt, amely később híressé vált. Pettkó vezetése alatt az új tanszék erőteljes fejlődésnek indult. Munkássága elsősorban Selmecbánya, Körmöcbánya és környéke földtani viszonyainak vizsgálatára és földtani térképezésére terjedt ki. 1852-ben adta ki Jelentés Magyarországnak March (Morva) folyóval határos részéről (A MFT Munkálatai, 1856) című úttörő tanulmányát, mely később a Böckh Hugó által 1913-ban megkezdett sikeres egbelli kőolajkutatás földtani megalapozását is előkészítette. Vezetésével állították össze az akadémia hallgatói az első magyar-német bányászati szótárat Bányászati szófüzér címmel (1845). Tanítványai közül kerültek ki a magyar geológia 19. századi aranykorának nagyjai, a hazai földtudományok megalapozói: Szabó József, Hantken Miksa, Zsigmondy Vilmos, Böckh János, Pávai-Vajna Elek, Winkler Benő, Gesell Sándor és Dioniz Stur. A Selmecbányától északnyugatra található geletneki völgyben, a Szabó-szikla alatt szlovák nyelvű emléktáblája található.