Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Figyelő - BAGYINSZKI PÉTER ÁGOSTON: Öt út az egyház egyetlen misztériumához (Avery Dulles: Az egyház modelljei)

függését. Az ilyen módszer érthetően mutatja be a teológus előtt álló választási lehe­tőségeket, és érzékelteti azt is, hogy ha elfogad egy adott modellt vagy modellkombi­nációt, előzetesen egész sorozatnyi álláspont mellett kötelezi el magát bizonyos prob­lémák tekintetében. Szerzőnk minden egyes modell elemző bemutatásának egy-egy fejezetet szentel. Kérdésként vetődik fel az olvasó számára, hogy a számozásban fontossági vagy törté­neti sorrendet kell-e keresnünk. Van-e egyáltalán rendező elv a felsorolásban? A könyv egy későbbi fejezetéből kiderül, hogy a számozásnak csak technikai jelentősége van, a rendszerező elemzés szempontjából esetleges az adott sorrend. A szerző későbbiekben kifejtett állásfoglalása szerint ő maga a harmadik modellből kiindulva, a másik négy modell kombinálásával felépített egyhaztani szemlélettel szimpatizál a leginkább. 9 A) Az egyház mint intézmény (societas) • Az intézmény-modell az egyházat a politikai társadalom analógiájával magyarázza. Kizárólagos formában csak ritkán képviselték, ez az egyházszemlélet azonban a késő középkortól a 20. század közepéig a római katolikus egyháztan jellegzetes, domináns része volt. Ez a modell érthetővé teszi, hogy az egyháznak szervezett közösségnek kell lennie, s hogy olyannak kell maradnia, amilyennek Krisztus alapította. Az ilyen közösségnek magában kell foglalnia egy hatalommal felruházott lelkipásztori hivatalt, hogy vezesse a közösség istentiszteletét, megszabja az elfogadható tanbeli eltérések határait, s hogy a közösséget hivatalosan képviselje. Önmagában azonban ez a modell merevségre, vaskalaposságra és konformizmusra hajlik; könnyen behelyettesíti az intézményes egyházat Isten helyére, és ez a bálvány­imádás egy formája lehet. Ennek ellenszereként az egyház struktúráit alá kell rendelni közösségi életének és missziójának. B) Az egyház mint misztikus közösség (communio) • Az egyház mint közösség fogalma több bibliai képpel is összefügg - különösen azzal a kettővel, melyek a 20. század első felének megújulási mozgalmai révén kerültek előtérbe a modern katolikus egyháztan­ban (ti. Krisztus Teste és Isten népe). Ez a modell magától értetődővé teszi, hogy az egyháznak Istennel egyesültnek kell lennie a kegyelem által, s hogy ennek a kegyelemnek az erejével a tagoknak egymással is egységet kell alkotniuk. Modellünk veszélye, hogy a rajongás egészségtelen szellemét válthatja ki; a vallási élmények vagy a meleg, családias kapcsolatok keresése közben hamis várakozásokhoz és teljesíthetetlen vágyakhoz vezethet, az egyház nagyságával, az előtte álló sokféle feladattal, és az eszkatológiai céljától elválasztó távolsággal kapcsolatban. Ennek ellen­szereként türelemre, hitre, s a nagyobb és egyetemesebb célra fordított figyelemre van szükség. C) Az egyház mint szentség (sacramentum) • A Cyprianus, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás és Scheeben által előkészített szakramentális ekkléziológia a 20. század katoli­kus teológiájában kristályosodott ki. Protestáns teológusoktól mindmáig ez az egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom