Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Gödény Endre publicisztikája

megfájdult, ha sokat jártam, de lábpüffedés, az nem volt. Ez csak 62 éves koromban jelentkezett. Azután, hogy 2001. április 8-án Püspökladánynál vészfékezést hajtott végre az InterCity, s a büfékocsiban egy bárszék fémkarikájához csapódott a bal lábam, s azonnal megdagadt. Betérek a második, utamba eső kocsmába. A teraszán békésen beszélgetnek magyar magyarok és magyar cigányok, olyanok persze, akik a polgárosodás nagyjából azonos szintjén élnek. De ez csakis így lehetséges, kedves posztkommunista és liberális elvtársak! Ha jelentős különbség van két réteg életmódja között, képviselőik nem ülnek egy asztalhoz önként. A valóságos világ már csak ilyen. Ezen a ködevő absztrakcionisták sem változtathatnak. Ki kell várni az idejét mindennek. Mindennek meg kell érnie. A szubjektív voluntarizmus nem gyógyír semmire, mint hallhatták annak idején a szemináriumon, miközben persze vastagon folyt a szubjektív voluntarista tevékenység, így aztán az elvtársak nem tudhatták eldönteni: jó-e a szubjektív voluntarizmus, avagy rossz és kerülendő. Máig sem tudják. Ezért képzelegnek és karattyolnak annyi ostobaságot napi huszonnégy órában! - Okos tekintetű, tiszta ruhájú cigány kisfiúk vesznek valami nekik valót a kocsmában, és meghitten egyezkednek. - Lehet, hogy a korcsmáros is cigány. Szinte biztos. Ezt nem azért mondom, kedves előbbiek, hogy a korcsmárost hátrányosan megkülönböztessem; hanem azért, hogy előnyösen hangsúlyozzam a cigányok megtett útját. (Mert nagy utat tettek meg a szocializáció girbegurba ösvényein csak az én gyermekkorom óta is!) Lehet, hogy ezt a figurát nem tetszenek ismerni, pedig ilyen is van! A buszfordulóban a menetrend le van tépve a tábláról. No, Pesten is le van, fontos közlekedésstratégiai pontokon is, ha letéphető. Ha nem téphető le, akkor a bájos graffitisek, akikért bolondult az egész liberális kóceráj a rendszerváltozás idején, úgy lefújják a menetrendeket, hogy azok olvashatatlanok lesznek. Most már e kóceráj jobbjai is fel vannak háborodva, és csodálkoznak, honnan ez a csőcselék. Ez a csőcselék, kedves született demokraták, az önök köpönyegéből bújt elő. Sajna nem olyanok, mint a Gogol utáni írók. Bár a fene tudja. Lehet, hogy csak az intellektuális szintjük különbözik. - Ajánlom figyelmükbe Ortega elévülhetetlen könyvét a tömegek lázadásáról, még 1929-30-ból, különösen azt a passzust, amely arról szól, hogy a demokraták csodálkoznak azon, hogy amit kezdeményeztek, mindaz hová vezetett. Mert végső soron még Sztálin és Hitler is e derék demokraták kezdeményezésének a terméke, ami csupán azért botrányos, mert nem akarnak tudni a teremtményeikről. Kellemetlen. Nekem legalábbis. - Egy bicikliző fiú (elvétve akad) azt tanácsolja, hogy egy megállóval feljebb nézzem meg a menetrendet, ott még megvan. Egyébként, ahol eddig gyalogoltam, sehol nem volt jelezve a Kincsem Lovaspark. Csak ott van jelezve, ahol már tényleg a közelében vagyunk, de ott sem egyértelműen. Borzasztó ez, hogy nálunk képtelenek a kereső ember fejével gondolkozni, és aszerint rakni ki a jelzéseket. Hallom, hogy mondják: no persze, egy ilyen igényes autótlan idiótára (aki egyáltalán honnét, melyik patkánylyukból bújt elő?) nem számíthatnak. - Nem erről van szó, és sokkal súlyosabb a helyzet, feleim! Ugyanis a parkból jövet három autós fékezett le mellettem, s kérdezte meg udvariasan (ők is tudnak viselkedni, ha az érdekük úgy kívánja), vajh hol található a domb. Ugyanis a borpince jelezve