Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 10 (2004) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Gödény Endre publicisztikája

van, kiírásban is, hordóilag is, de amikor odáig eljut a halandó, nem tudhatja, hogy a park is itt van-e, avagy tovább kell mennie. (Nekem a faluvégi cukrászdás hölgy mutatta meg, hogy addig a fehér kerítésig menjek, s ott találom a műtárgyat.) Szájbarágósnak tűnik, amit ez ügyben írok, tudom, de ezt nem lehet megúszni. Itt olyan generális „apróságokról" van szó, amelyeken áll vagy bukik valami. A Kincsem Lovasparkba akkor is érdemes elmennünk, ha nem várjuk, hogy varázslat történjék velünk és meggyógyuljunk. Ez a park az ország valószínűleg legnagyobb és legegészségesebb szabadidőközpontja. A nemzeti park, az állatkert, a szórakozás, a játék, a futkosás, a lovaglás és a repülés sajátos egyvelege ez a hely. A mérete ideális, a változatossága ideális. Ezért vonzó. Ha még gyógyul is az ember, az tiszta nyereség. Annyiban feltétlenül gyógyulunk, hogy a jó levegő, a csend és nyugalom, valamint a kikapcsolódás kedvező hatást fejt ki a szervezetünkben. Természetesen van étterem és szálloda is. Az étterem egy kisebbfajta nagygyűlés megtartásához is elegendő. Van teniszpálya, golfpálya, konditerem, azt hiszem, szauna is. A nyári szezonban több kisebb büfé és söröző szolgálja a látogatók igényeinek kielégítését. Ezek persze most még nem üzemelnek. A nagy büfé természetesen ilyenkor is nyitva van. A park látogatói elsősorban a gyógyulni vágyók közül és a magyar szellem meggyőződéses hívői közül kerülnek ki - ha jó a megfigyelésem. A hely megérdemelné, hogy mindazok érdeklődjenek iránta, akik pihenni vágynak, és kíváncsiak a kelet-magyarországi civilizált pusztai hangulatra. Van látogató bőven, valószínűleg nem is akar zsúfoltságot a tulajdonos. Ezzel magyarázom, miért nem kezd szélesebb körű reklámtevékenységbe. Mindenesetre én, ha rajtam múlna, először is kitetetnék egy táblát a Keletiben az 15. vágányokhoz, figyelmeztetvén a vonattal érkezőket, hogy Nagykátánál szálljanak le. (Többen mondták nagy részvéttel: tetszik tudni, hányan járnak így, mint maga.) Még a vonaton is bemondatnám Nagykáta előtt, illetve Tápiószentmárton előtt, ha megjavítják a hangszórókat. És bérelnék egy reklámfelületet a Keletiben, egyáltalán azért, hogy többen tudjanak a Kincsem Lovasparkról. A négy legnagyobb napilapban is adnék fel hirdetéseket. És minden busznál mikrobusszal várnám a vendégeket az Irodaházak megállóban, hogy ne kelljen azt a bő kilométert lekutyagolniuk gyalogos vendégeimnek, főleg ne a kisgyerekeknek, a betegeknek, az igen öregeknek. Természetesen a látogatások végén ki is vinném őket az említett sarokra, a körforgalmú busz megállójához. - Eddig 500 Ft volt a belépő egységesen, ha jól értettem. Most a keresőknek 700 Ft, a gyermekeknek, nyugdíjasoknak 600 Ft. (Nyolcéves korig a belépés ingyenes. Az ingyenességet kiterjeszteném tízéves korig. Mondom ezt akkor is, ha tudom, hogy éppen most szállították le a kedvezményezettség korhatárát tízről nyolcra. Fel nem foghatom, miért!?) - A száz forint engedmény nevetséges! Inkább kérnék a keresőktől többet, a nem keresőktől pedig lényegesen kevesebbet. Mondjuk: 400 Ft-ot. Ma már egy keresőtől akár 1000 Ft-ot is el tehet kérni, ha a színház és a mozi annyi, amennyi. - Családi belépőket rendszeresítenék, jelentősen csökkentett árúakat. Mint a múzeumok, például. - A Kincsem Múzeumban nem szednék külön belépti díjat. - A lovaglási, repülési lehetőség feltételeiről is tájékoztatnám a vendégeket. Akkor is, ha ezek