Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Figyelő - VENCZEL KATALIN: Egy új finn regény magyarul (Hannu Raittila:Semmiben meg nem fogyatkozom)
A könyv apróbb hibáitól eltekintve (például a tartalomjegyzék hiánya, nevek elmaradása, fattyúsorok megjelenése, sajtóhibák, gótbetűs címek a borítón stb.) összbenyomásom az, hogy szívesen olvastam el ezt a könyvet másodszor is, és őszintén ajánlom mindenkinek. A mi korunkban ilyenek voltak „életeink". Id. Hafenscher Karoly Egy új finn regény magyarul Hannu Raittila: Semmiben meg nem fogyatkozom Fordította: Szopori Nagy Lajos (Polar Könyvek, Budapest, 2002) Kiknek ajánljuk ezt a könyvet? A finn irodalom talán még ma is egzotikus határterülete az európai szépirodalom területének. Érdeklődéssel veheti tehát kézbe e kötetet az, aki szívesen kalandozik felfedezőként az olvasótömegek által még meg nem hódított világban. A könyv a lestadiánusok nyári ünnepére kalauzolja el az olvasót. Az összejövetelt egy olyan finn ébredési mozgalom szervezi, amely maga is csupán egzotikus ága az országban meghatározó evangélikus hitközösségnek. Kíváncsian lapozhat a kötetbe az, aki szeretne megismerkedni ennek a sajátos világlátásnak a jellemzőivel. ínyenceknek ajánljuk tehát ezt a könyvet? Az első lapok olvastával lassacskán kezdjük észrevenni, hogy az eldugott kis finn falu rétjén zajló események rólunk szólnak. Az áhítatra gyűlt nyolcvanezres tömeget virslisbódé, autópiac, kamionnyi méretű stúdió szolgálja ki, jelezve, hogy itt vannak azok is, akik az elmélkedés, a bűnbánat helyett inkább az extraprofitot tartják szem előtt. Mi több, a materiális kötöttségektől az eszményi felé törekvőkről kiderül, ők sem futhatnak messzire a fogyasztókká nevelő marketingmenedzserek elől: „a vallásosság a közeljövő egyik megatrendje. A kereskedelmi központok oly módon kívánják irányítani az emberek magatartását, hogy a vallási boom kialakította ünneplési módok ne veszélyeztessék a fellendült shoppingolási kultúra fejlődését". A lestadiánusok vezetői soha nem látott méretekben gondolkodnak, hitük erejét külsőségekkel kívánják bizonyítani: gigantikus sátrat szeretnének felállítani a gyülekezet számára, sőt még egy nyomdát is kiszállítottak a mezőre, hogy a hétvége eseményeiről helyben adjanak tájékoztatást. Az első pillanattól kezdve zuhogó eső, az egyre mélyebben átázó, süppedő talaj, a viharos szél fenyegetése minduntalan arra figyelmeztet, talán itt egy új bábeli torony készül, amit nem is Isten dicsőségére, hanem az emberi megalománia miatt emelnek. A díszlet megegyezik egy rockfesztivál, óriáskoncert kliséivel. Vajon épp a lelki mechanizmusok különböznének? - vetődik fel önkéntelenül a kérdés. „Isten birodalma nem valamiféle tömeg. Minden egyes ember szívében külön rejtőzik." Az itt összegyűltek szuverén emberekként vagy a tömeg részeként vannak jelen? A mű szerkezete inkább az utóbbira enged következtetni, hisz a hat elbeszélő közül valamennyi kívülálló, a hívők pedig egységes masszaként, önálló karakter (és akarat) nélkül jelennek meg a regényben.
