Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - SOÓS SÁNDOR: Sinran
földre emeli az embert, legyen az bármilyen bűnös. A bűn, amely a buddhizmuson belül két fő formával bír, egy örök, nem megfogható kezdetű abszolút, 33 valamint egy, az erkölcsi és személyes létbeli egyedi megjelenéssel, 34 Amitábha fogadalmán át eleve legyőzetett, és valójában nem is bír fontossággal. Az érdemek vagy a megtisztulás így érvényét veszti, és nem is értelmezhető. Szakított azzal a népszerű elképzeléssel is, hogy a Buddha a halálos ágyán fekvő emberért jön el, aki csak a legeslegvégső pillanatban ismeri meg megmentőjét. Sinran tanításában a hit felébredése az a pillanat, amelyben az ember a Nyugati Paradicsomba ragadtatik. Híveit ekképpen a Buddhákkal egyenrangúnak tekintette. A Tiszta Föld tanításainak ezen értelmezése azt is magába foglalta, hogy nagy megnyugvást és lelki békét adott azoknak a híveknek, akik sorsukat így már beteljesítettnek élhették át. Sinran új értelmezést adott azoknak a tanoknak is, amelyek a Buddha-testeket foglalták magukba. A klasszikus felosztás hármasságát, a Nírmánakája 35 , Dharmakája 36 és Szambhógakája 37 rendszerét két test, egy véges emberi és egy öröktől fogva való, abszolút Buddhamező különválására váltotta, amit a hitben és odaadásban realizálódó szeretet tesz egyfajta rejtett hármassággá. A hit kiemelt fontosságát azonban - s ezt nem szabad elfelejtenünk - olyan korban jelentette ki, amely a teljes létbizonytalanság időszaka volt. 38 Az az emberi világ, amely tapasztalati szinten elé tárult, a buddhista „hat világ" közül sokkalta inkább a pokol képét idézte, semmint a törekvés színterét adó emberi világot. 39 Ebből a kontextusból talán már érthető, hogy azon a buddhizmuson belül, amely mindig is az emberi tettet állította tanításának középpontjába, 40 miért jelenhetett meg és kaphatott kiemelt szerepet az önmegismerés módozataitól látszólag oly messzire álló puszta hit. Hiszen a Felébredett éppen azokhoz intézte szavait, akik a „Nemesek Ösvényére Lépők", vagyis a helyes felismerés, elhatározás, megnyilatkozás és törekvés útján felelőssé válnak tetteikért. Pontosan ez, az emberi felelősség teljes és mindenre kiterjedő felvállalása jelentette és jelenti azt a szellemi utat, amely megkülönbözteti a megszabadulásra törekvőt a közönséges embertől. Ez azonban csak a legmélyebb hit - a felébredésbe vetett hit és bizonyosság - mindent felölelő tartományában nyerheti el értelmét. Buddha a Tan pillérévé tette ezt, még ha sokszor kimondatlanul is. Másfelől, önvalósággal bíró, nem illúzió természetű világot, amelyben valódi születés, szenvedés vagy megszabadulás jelen volna, egyetlen buddhista iskola sem ismer. Sinran tanításában a régi iskolák módszerei és időhöz kötődő aspektusai úgy jelentek meg mégis, mint elégtelen és sehova nem vivő, elavult eszközök. Ezért vetette el őket, tanításában a végső idők emberi tehetetlenségére koncentrálva. Jellemző módon egész hátralévő életén keresztül vívódott a tanítás tökéletes formába öntésével. Tunyaságba süppedt régen, de ma már éberen vigyáz, bevilágítja a Földet, mint Hold a tiszta éjszakát. 41 1235 körül tért vissza Kiotóba, ahol kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. Töprengéseiről és gondolatairól sokat elárulnak azok a levelek, amelyeket tanítványainak
