Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - SOÓS SÁNDOR: Sinran

<3 gondolat uándorútján A testi vággyal való küzdelem Sinran egyik legmegoldhatatlanabbnak tűnő problémája volt annak idején, még ifjú szerzetesként. Végül, amikor már nem látott más megoldást, egy második zarándoklatot tett a Csóhódzsi szentélyébe, hogy a Könyörületesség Urának segítségét kérje vívódásában. A Bódhiszattva ismét megjelent előtte és igen meglepő revelációban részesítette: Ha a vágy kínzó ereje által szüzességi fogadalmadat megszeged, ám tegyed! Én éretted csodálatosan szép, női alakot öltök és a kedveseddé leszek. S azután, ha üt végső órád, országom, az örök boldogság hona vár rád! Felvette a Fudzsii Zensin nevet, és egyszerű, a körülményekhez alkalmazkodó életet élt, mestere tanításain elmélkedve és napi gyakorlatként végezve a nenbucu varázsima recitálását. 121 l-ben a száműző dekrétumot visszavonják, de ő nem tér vissza korábbi kolostorába, hanem a mai Ibaraki prefektúrában, Inadában telepedik meg. Döntésének egyik oka az lehetett, hogy mesterének halálhíre eljutott hozzá. Hónén, mondják, eleven buddha volt. Békésen ült a lótusztrón legfelső grádicsán És úgy tanított tanult férfiakat, akárha novíciusok lennének. Hónén mindössze egyoldalnyi tana csodálatos!

31 Itt már tanítványok egész köre hallgatja beszédeit, akik közül soknak a neve is fennmaradt. Ezekben az években állítja össze élete fő művét is, a Kjógjósinsót. Ez egy antológia a szútrákhoz és a kommentárokhoz fűzött gondolataiból. Az első változattal 1224 őszére készült el. Művének központi fogalma a hit, mint a legfontosabb út a Nyugati Paradicsomba. Ezt az írását többször átolvassa és kijavítja, majd a végső változatot lemásolja tanítványai számára. Több himnuszt is ír ekkor. Tulajdonképpen ezekben az években érlelődik meg benne az a tanrendszer, amelyet a Dzsódó-sinsú iskola hirdet. Az amidizmus addigi formáihoz képest radikálisan szakít minden addigi irányzattal és formával. Tanítása szerint a Buddha tökéletességéből fakadó erő - amely nem az ember sajátja, hanem objektíven létező külső valóság - az egyetlen, amely megmenti az embert, tekintet nélkül annak képességeire, tudására vagy erkölcsi állapotára. A hit „tariki" - külső erő, amely már önmagában Amitábha kegyelmének

32 egyik formája. Kezdettelen és vég nélküli örökkévalóság a Buddha, amelynek transzcendens szférájába nem juthat el a korlátok között megnyilvánuló ember. A megvilágosodás mindezek alapján nem nyugodhat semmiféle gyakorlaton, meditáción vagy imán, hanem csak és kizárólag azon a hiten, amely egyetlen szemvillanás alatt a tökéletes Buddha-