Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: Az Imperium Romanum és az ókeresztények
\SL gondolat uándorútján a szenvedés pátoszát és magasztalását. Jézus Krisztus szenvedése nem volt patetikus, hanem nyugodt, hangtalan, férfias, ahogy ezt egy római a szenvedőtől elvárta. Birtokában volt annak a „szent nyugalomnak", amely lenyűgöz, amely nem ismer sem lázadást, sem tiltakozást, még az igazságtalanság esetében sem; annak a „szent nyugalomnak", amely nem ismer olyan fegyvert, amely vért fakaszt és életet olt. Ez a nyugalom pedig messze több, mint a parancs hatalma. így lehet megérteni Origenész intését, hogy tudniillik keresztény ember nem lehet katona. A keresztény ember miles Christi, akinek fegyverei nem emberkéz alkotásai. Csakhogy a rómaiaknak fogalmuk sem volt a kereszténység lényegéről, Jézus Krisztus szenvedésének lényegéről. Itt kezdődött a félreértés. Egy következő észrevétel a keresztséghez kapcsolódik. A rómaiak a beavatáshoz hasonlíthatják, amely a profán világból a megszentelt világba viszi a beavatottat. A keresztség azonban sokkal több ennél. Isten gyermekévé és Isten országának örökösévé teszi a megkereszteltet, amelyet csak akkor nyer el, ha mindvégig kitart. Pogány módon szólva, azt lehet mondani, hogy a keresztség a beavatás kezdete, a teljes beavatáshoz az egész élet szükséges. E pogány hasonlat viszont megmutatja a kereszténység „kasztjait", amelyek nem az evilági vagyonnak, születésnek, státusnak megfelelően épülnek fel, hanem túlvilágiak. A megszentelődési szándék erejében, komolyságában van a különbség. Potenciálisan mindenki előtt nyitva áll a kereszténnyé válás lehetősége, 21 de „beavatott" 22 csak az lesz, aki mindvégig kitart, és végigcsinálja a „beavatást". Csupán így nyerheti el a dicsőség koronáját: azét a dicsőségét, amely nem más, mint az Istennek színről színre való látása. Ez a gondolkozásmód egy rómaitól teljesen idegen. Nem is igazán volt róla fogalma, így a félreértések csak fokozódhattak. Mégis azt kell mondanunk, hogy a kezdeti, tragikus nehézségek időszakában a tévedések is előkészítették a letisztulást, a kibontakozást. Róma valóban teljesítette hivatását, 23 hiszen hódításai révén juthatott el a kereszténység egészen a föld határáig. Róma - hivatása teljesítése közben - érlelte az idők teljességét és előkészítette az Úr útját. 2. Eszmék harca A) Keresztények, zsidók és pogányok E hármas kapcsolat jobban megérteti velünk azokat a körülményeket, amelyek az „üldözéseknél" közrejátszottak. Ugyancsak tisztábban láthatunk, ha Az apostolok cselekedeteit is, mint első egyháztörténelmi művet, felhasználjuk. 24 Augustus uralkodásának első felében különböző kedvezményekben részesítette a zsidókat. E szimpátiája uralkodásának vége felé csökkenni látszik, a kedvezmények azonban megmaradtak. 25 Eleinte a rómaiak a keresztényeket zsidó szektának vélték. Nem tettek túl nagy különbséget a két vallás között, valójában nem is igazán tudták, kik a keresztények, mit tanítanak. Csak abban voltak biztosak, hogy e tanítás a zsidóknál, Júdeában keletkezett. A zsidó vallás licita volt, tehát, ha a zsidók nem igyekeznek a rómaiak tudtára adni olyan nagyon sietve a különbséget, a keresztények hosszabb időn át maradhattak volna nyugalomban a religio licita árnyékában. 26 Kezdetben jóindulat mutatkozott meg a keresztényekkel szemben is. Tiberius Jézus Krisztust az
