Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Hannu Raittila elbeszélése

fejét, és futásnak eredt. Üldözésére ráállítottak egy járőrt, de akkorra már eltűnt valamerre Suollusmäki felé. Később az a hír jött, hogy taposóaknára lépett. A puskalövés viszont borzalmas szennyeződést okoz egy lakásban, állította a rangidős rendőr. Emellett szűk, zárt helyen máskülönben is veszélyes egy ilyen lőfegyver használata. Ha a szarvas netalán el találja mozdítani a fejét, a lövedék bárhova becsapódhat. El is mesélt egy esetet, amelyet Turkuban, fiatal rendőrként kellett kivizsgálnia. A Botteni-öböl egyik szigetén le kellett vágni egy disznót. Kihívták a templomos falu jóhírű hentesét Nauvóból. De amikor épp lőni készült a szarvasvadászathoz használt puskával, a disznó megrúgta. A saját lábába lőtt bele, és olyan veszélyes vérzés lett a vége, hogy a határőrség helikopterével kellett beszállítani a turkui egyetemi kórházba. Ott is fogták hosszú időre, úgyhogy az őszi szántást sem tudta elvégezni. O maga többször is járt nála, hogy kihallgassa. Eleinte bűntényként vizsgálták az esetet, majd gondatlan fegyverhasználatként, míg végül akként kezelték, ami valójában volt: balesetként. A disznó még akkor is élt, amikor a gazdájánál járt. Az a riporternő, aki a szarvas szabadon engedését követelte, a rendőrök fegyverválasztásról folytatott eszmecseréje közben odament az állathoz, nyugtatólag beszélt hozzá, sőt meg is lapogatta az oldalát. Majd meg a homlokát simogatta. Ettől a szarvas megriadt, s próbált fölállni. Erre viszont a riporter riadt meg, aminek következtében az állat teljesen megvadult. A fejét ingatva morgott, és szarva számos ágának egyike átszúrta az újságíró hüvelyk- és mutatóujja közti bőrlebenyt. A nő elfehéredett, rögtön ki is vezették a rendőrautóhoz. A többi sajtos persze egész idő alatt fotózott. A rangidős rendőr szakszerűen bekötötte a sebet, és megnyugtatta a riportert, hogy nem veszélyes a dolog, a nő azonban láthatólag sokkot kapott. Az egyik fiatalabb beosztottjával bevitette hát a jorvi kórházba. Mi a franc van a derékszíjadon? - kiáltott utána, amint indult, hogy teljesítse a parancsot. Erre mindannyian odagyűltek megnézni a fiatal rendőr fegyverét. Egy istenverte forgópisztoly volt. Smith and Wesson négy-négyes Magnum, mondta valamelyik. The most powerful handgun in the world, hallatszott az újságírók csoportjából. In dö houl bladi vööld! Rögtön le is fegyverezték. Kínosan érezte magát. A riporterek újabb fotókat készítettek. Próbált magyarázkodni, hogy a saját pénzén vette a fegyvert, de senki nem figyelt rá. Úgy mászott be az autóba, mint az a szaunázó, aki meztelenül rohan ki a fagyba összegörnyedni, mivel a többiek is így csinálják. A sérült újságírónő mindegyre jajveszékelt. A rangidős rendőr, immár fölszerelkezve a megfelelő fegyverrel, hozzákészült a szarvas lemészárlásához. Egyik beosztottját elküldte puukkóért, majd meg fenőkőért, mivel az előkerült tőr szerinte életlen volt az előttük álló munkához. Saját kezével fente meg, miután úgy látta, nincs itt más, aki erre a precíz munkára alkalmas volna. A fogai közt dünnyögte, hogy ezek a városban nevelkedett fiatalemberek el vannak idegenedve a való élettől és az igazi munkáktól. Fogai közé vette a derékszíja egyik végét, a bal kezével megfeszítette, és a jobbal húzogatta végig rajta a tőrt.