Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Hannu Raittila elbeszélése

A fenőkövön megélezte már, a bőrszíjon történő húzogatás következtében viszont az él molekulái egy irányban helyezkednek el a vágásszöggel, úgyhogy ha hozzáértő ember csinálja a fenést, akár borotválkozni is lehet vele - magyarázta közben. Az egyik újságíró megkérdezte, nem vidékről toborozzák-e a rendőrök túlnyomó részét. A rendőr rászólt, hogy hallgasson, vagy a törvény adta jogánál fogva eltávolíttatja őket a helyszínről. Az összes riporter egyöntetűen azt kiabálta, hogy ők a negyedik hatalmi ág képviselői, akiket nem lehet csak úgy elzavarni onnan, ahol a nagyközönséget érdeklő dolgok történnek. A szabad sajtó a demokrácia talpköve. Nélküle az államhatalom és erőszakgépezete bármit megtehetne, és akkor többé senki sem lenne biztonságban a hatalom önkényétől. Ezt láthattuk már a világ összes diktatúrájában, a Szovjetunióban és máshol is. A rendőr ideges lett, és kijelentette, hogy nagyon gyorsan elkobozhatja és kiszedheti a filmet a fényképezőgépeikből, miután engedély nélkül nyomultak be egy magánlakásba, megzavarván annak békéjét, sőt még fotóztak is magánterületen, az ingatlan tulajdonosának engedélye nélkül. Az újságírók felhívták a figyelmét, hogy ha használhatatlanná teszi a filmjeiket, elvesznek azok a képek is, amelyeket a rendőrségi vizsgálat céljára vettek föl. Végül pedig megkérdezték: nem volna-e jobb, ha a két szakma, amely munkája során az élet minden oldalával találkozni kényszerül, békében élne egymással és együttműködne. A rendőr azt válaszolta, csak tréfa volt az egész. Nem akarja ő elvenni a filmjeiket, az viszont jó lenne, ha kicsit odébb húzódnának, mert itt rögtön hatalmas spriccelés lesz. Most már elemében érezte magát. Gondosan előkészítette a hentesmunkát: hozatott két lavórt a vérnek, s átküldött a szomszédba habverőért is. Mert kár a vért veszni hagyni, mondta, és amikor eresztjük ki a lavórba, folyamatosan keverni kell, hogy meg ne alvadjon. Bárki, aki megkívánja, megkóstolhatja az újév napján a sült szarvasvért, ígérte meg. Ha a húsát muszáj is árverésen kimérni az állam javára, ahhoz véleménye szerint joga van, hogy a vérét ingyen kínálja föl azoknak, akik hajlandók enni belőle. Ennyire kicsinyes az állam se lehet, gondolta, majd az érdekelteket felszólította, hogy készítsenek elő üres üvegeket, amelyekre az effajta népünnepélyek alkalmából könnyű rábukkanni. Az újságírók nem győztek ámuldozni: hogy maradhat még az állatban kiereszthető vér azután, hogy telefröcskölte vele a lakást. Még a plafont is, mutatott föl az egyikük a szivarkájával. A vér felhasználásán kívül a rendőr - a hentes örök jogán - kivágni készült az állat nyelvét és lenyisszantani az orrát is azt bizonygatva, hogy ezek a legfinomabb csemegék, amikhez az ember ilyen esetekben hozzájuthat. Sőt meglehet, kiveszi még a máját is. Teljességgel részeg ember benyomását keltette. Az ingatlankezelő traktorával vontatták ki a szarvast a nappaliból, majd a teheremelőjével a hátsó lábainál fogva a levegőbe emelték. A főrendőr ott helyben megnyúzta és kibelezte. A belsőségeket egy olyan hullazsákba dobálta bele, amilyenek a rendőrautókban mindig kéznél vannak súlyos közlekedési balesetek esetére. A zsákot két beosztottja