Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - LUFT ULRICH: Karl Richard Lepsius (1810-1884)

megcsodálták Wadi Firánt, a félsziget ékszerét, felkeresték a Wadi Meghara rézbányáit, Szerabit el Khadim türkizbányáit. Lepsius a Sínai-félszigeten a zsidó történelmet kutatta, de megállapította, hogy a lakosság folytonossága régen megszakadt. Visszatérőben Lepsius gyűjtőmunkát is végzett, amelyet nem kellett eltitkolnia, mert hivatkozhatott Mohamed Ali engedélyére. A porosz konzul, von Wagner mégis veszélyesnek ítélte a helyzetet, félt a műkincsrablás vádjától, ezért figyelmeztette Lepsiust, hogy személyesen ellenőrizze a kiválasztott műemlékek megbontását. így a tudós - tervei ellenére - Egyiptomban maradt, és felügyelte három sírkamra elbontását, míg csapata - Jeruzsálemet érintve - Libanon felé tartott. Lepsius sok levelet küldött az apjának, de a királynak is írt, akárcsak minisztériumi támogatóinak, vagy Bunsennek, atyai barátjának. Néhány levelet már közzétettek a berlini újságokban, hogy a nagyközönség is követni tudja a tudományos csillag útját. A levelek nem pusztán élménybeszámolók, néha egész kis tudományos értekezések. Ráadásul naplót is vezetett Lepsius, amelybe minden tudományos megfigyelést feljegyzett: így a napló feldolgozott kiadása számos impulzust adott az egyiptológiának. Ezt a kiadást - már Lepsius halála után - a tudós tanítványai gondozták: ő maga csupán a kéziratos forrást használta. A levelekkel párhuzamosan adta közzé a nagy dokumentáló művet, az Egyiptomban és Núbiában található emlékeket pontosan ábrázoló kiadványt. Az expedíció tudományos eredménye így több pilléren nyugodott: a tizenkét kötetes táblás mű mint fődokumentáció (8. kép), a levelek mint élménybeszámoló, a jegyzetek, mint a táblás mű magyarázata, levéltári anyag, mint sok rajz, pacskolat és gipszmásolat és a Berlini Egyiptomi Múzeumban elhelyezett 600-nál több műtárgy (9. kép), amelyet Lepsius főleg történeti szemszögből választott ki Egyiptomban. Lepsius 1846 elején diadalmasan érkezett vissza Berlinbe. Még abban az évben rendes professzorrá nevezték ki a berlini egyetemen; elvett egy 18 éves félárva lányt, aki a következő években öt gyereket szült. Hogy milyen jó kapcsolat fűzte Lepsiust a királyhoz, mutatja az 1500 talléros ajándék, amelyet az uralkodó küldött az ifjú párnak. Új lakásukban nagy háztartást vittek, a közélet híres embereit szeretettel látták vendégül, azok pedig szívesen jártak vissza hozzájuk. Néhány bepillantás a vendégkönyvükbe ékesen bizonyítja ezt az állítást. 1846-ban egyetlen alkalommal Eduard Gerhard, az Istituto akkori főtitkára, Ignaz von Olfers diplomata, egy személyben a királyi múzeumok igazgatója, Carl Gustav Homeyer jogtörténész, Max Müller, aki később az Egyesült Államokban egyiptológusként jeleskedett, Jákob és Wilhelm Grimm, akik a göttingeni egyetemet fölcserélték a berlinivel, Carl Ritter földrajztudós, Karl Lachmann klasszika-filológus és germanista, Leopold Ranke történész, Ernst Curtius történész és régész, egytől egyig kimagasló közéleti személyiség élvezte a Lepsius-házaspár vendégszeretetét. Ez év végén a nagy utazó, Alexander von Humboldt, a már említett Ignaz von Olfers, a Grimm testvérek, Carl Gustav Homeyer, August Boeckh klasszika-filológus, Georg Heinrich Pertz főkönyvtáros, Johann Heinrich Strack építész, aki Heinrich Stüler mellett dolgozott és később jelentősen hozzájárult Berlin arculatának formálásához, Friedrich Wilhelm Sendling bölcsész, valamint Peter Cornelius festőművész kereste fel őket. Később Heinrich Hermann Abeken, a diplomatává lett lelkész,