Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - DUBSKY MERCÉDESZ: Fejezetek az Aszódi Evangélikus Egyház Algimnáziumának történetéből 1863-1912

DÜBSKY MERCÉDESZ < FEJEZETEK AZ ASZÓDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ALGIMNÁZIUMÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL 1893- 1894 Fekete István 1895-1906 Zuberecz Pál 1894- 1895 Schmidt Frigyes V. tanári állás - alapítva 1880-ban 1880-1881 Sárkány Imre 1887-1889 Beke Andor 1886-1887 Gyöngyösi László 1889-1906 Dévény József VI. tanári állás, melyet 1890-től töltöttek be 1890-1892 Szever János 1894-1896 Zalányi János 1891/92-ben Simon Géza helyettesítette 1896-1898 Bellangh László 1892-1894 Simon Géza 1898-1933 Szabó Lajos Tanügyi szabályozás A magyar közoktatás határkövének tekintik a neveléstörténészek az 1777-ben kiadott Ratio Educationist. Az evangélikus iskolák többségében a királyi dokumentumban leírtak a kiadás évét megelőzően már megvalósultak. Fontos elemei már korábban érvényesültek a tanításban, mely elsősorban a tanítók szaktudását minősíti. Az evangélikus iskolák annyit vettek át a királyi rendeletből, amely a további fejlődést elősegítette. 1778-ban vették át a tankötelezettség elvét, amely előbb a 6-10 éves kort érinti, a későbbiekben a felső korhatár 12 évre módosult. A tanítók nyelvtudásának köszönhető az, hogy minden nemzetiséget eleve a saját anyanyelvén oktattak. Mária Terézia királynő népoktatás fejlesztését szorgalmazó rendelkezéseit II. József továbbfejlesztette. Az iskoláktól azt várta el, hogy a nép minél szélesebb rétege érje el a jobb termelőmunkához szükséges műveltség minimumát. A 19. század első éveiben az iskolai reformok támogatói ismét munkához láttak. Ennek eredményeként 1806-ban sor került a II. Ratio Educationis elfogadására. Ez az új nevelési-oktatási rendszer csak a katolikus, ortodox és izraelita iskolákban volt érvényes. A protestáns iskolákban hiába keressük ennek a tanügyi rendelkezésnek a végrehajtását. Számukra továbbra is érvényes volt az 1790-91. évi törvény, amely autonómiát biztosított iskolai ügyekben az evangélikus és református egyházközségekben. Az evangélikus egyházban 1806-ban jelent meg Schedius Lajos pesti tanár tanügyi reformja. Ez volt az első átfogó evangélikus tanrendszer, amely magában foglalja az 1790-es évektől formálódó állami nevelési-oktatási irányelvek bizonyos jellemzőit. Schedius tervezete azonban nem került bevezetésre az evangélikus iskolákban, noha a kor társadalmi elvárásainak messzemenően megfelelt. A protestáns autonómia pedagógia terén megnyilvánuló formája az volt, hogy a tanároknak az oktatásban és a nevelésben viszonylag szabad teret engedtek. Bizonyos szabályok érvényesülését azonban elkerülhetetlennek tartották. Ilyen volt a tananyag meghatározása. Az iskolák szerkezetének tisztázása, az átjárhatóság biztosítása érde-