Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.
Seminarium ecclesiae - DUBSKY MERCÉDESZ: Fejezetek az Aszódi Evangélikus Egyház Algimnáziumának történetéből 1863-1912
kében. A fizikai, erkölcsi és szellemi fejlesztésen kívül az iskola feladatát alapvető szakismeretek (kézműves, földműves) elsajátításában határozza meg. Az általános műveltség megszerzése révén „városi tisztségek" és „katonai állapotok" betöltésére vált valaki alkalmassá. Aki rendelkezett a bölcsesség, emberség és becsületesség megfelelő alapjaival, az hozzájárult az „igaz tudomány előmozdításához". Mai kifejezéssel élve, felsőfokú tanulmányokat folytathatott az, aki ismereteit megfelelő szinten tudta alkalmazni. A dokumentumra jellemző a tantárgyi sokszínűség. Schedius a heti órák számát nem jelölte meg (csak a latin nyelvnél), ezt az intézményekre bízta. A reál tantárgyak oktatásánál hangsúlyozta a szemléltetés szükségességét, sürgette a megfelelő eszközök beszerzését. A humán tantárgyak esetében az olvasásnak tulajdonított nagy jelentőséget. A fegyelem fenntartását törvényi szabályozással kívánta megoldani. Egyik legfontosabb javaslata az volt, hogy az összes evangélikus iskola egy felügyelőbizottság irányítása alá tartozzon, amelynek élén egy főigazgató áll. Egységesítési kísérletei ellenére az evangélikus iskolákban eltérő tanrendeket alkalmaztak. Ezeket a mindenkori dékánok hagyták jóvá. Szabályzatok születtek, melyek egy-egy régió iskoláiban kerültek bevezetésre, de az eltérő adottságú tanintézetekben más maradt a tanrend. 1809-ben került Schedius terve - ekkor már átdolgozott formában - Schedius-Lovich-féle tantervként az egyetemes gyűlés elé. A tanterv elfogadása után gyakorlati bevezetésére került sor. 1836-ban revízió alá került a dokumentum. Az elmúlt 27 év nevelési-oktatási változásai megkövetelték az újabb átdolgozást. Az egyetemes gyűlés azonban 1840-ben visszautasította. A Schedius-féle tanterv hatása - csaknem 50 éven át érzékelhető volt az oktatásban. Kisebb módosításokkal, változtatásokkal, a dékánok hangsúlyozta szempontok kiemelésével és a helyi adottságokat figyelembe véve „irányt" adott az oktatásnak. Zay Károly, egyetemes felügyelő, 1842-ben Zay-Ugróczra hívta meg a tanügy jeles képviselőit. Kastélyában született meg a zay-ugróczi tanterv, mely 1842. július 15-én került elfogadásra az egyetemes gyűlés által. Általa a népiskola 4 osztályossá vált volna. Bevezetésére 7 évet szántak, de az 1848-as események közbeszóltak. 1860 októberére br. Prónay Gábor összehívott egy értekezletet, amelynek feladata volt egy kész javaslat kidolgozása. A zay-ugróczi tanterv már nem felelt meg a kor követelményeinek, így szükség volt egy új irányadó dokumentum összeállítására. Az értekezlet fő témája a gimnáziumi oktatásról szólt. Az értekezleten szó esett a tankönyvek hiányáról is. A résztvevők reményüket fejezték ki, hogy lesznek szerzők, akik tankönyvek írására vállalkoznak majd és munkájukat az egyetemes közgyűlés elé terjesztik jóváhagyásra. Kifejezésre juttatták azt az elvárásukat, hogy az iskolai törvények a fegyelem kezelése, az osztályozás fokozatai, a szünidők rendje tekintetében nagyobb összhang legyen a jövőben a különböző evangélikus tanintézetek között. A tanácskozáson elhangzott egy központi szerv felállítását szorgalmazó javaslat. A bizottság egy olyan igénynek tenne eleget, amely az iskolák közötti összhang megteremtését szolgálná. (Elsősorban a tanárok foglalkoztatását szabályozná.) Ez a gondolat már a korábbi évek során többször felmerült. 1861. augusztus 28-án a pesti tanterv elfogadásra került az egyetemes gyűlés által.
