Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - VÉGH LÁSZLÓ: Örökségünk és a huszonegyedik század

Sokistenhit A többistenhívők számára a természet szent, felsőbbrendű lények, istenek lakhelye. A világ dolgait az istenek személyes döntései irányítják. Ezért a világ megismerhetetlen, kiszámíthatatlan, áttekinthetetlen. Sokfélesége, színessége természetes dolog, nincs rajta sok töprengeni-, megismernivaló. A világot úgy kell elfogadni, ahogy van, nem szabad erőszakosan beleavatkozni abba, ami az istenekre tartozik. Ha összhangban akarsz maradni a világgal, figyelj az őseidre. Ok már megtapasztalták, hogyan kell élni, az ő példájukat kell követned. Az újtól, ki nem próbáittói óvakodni kell, felismerhetetlen veszélyeket hordozhat. A mitikus vallások időszemlélete általában ciklikus. Eszerint a dolgok ismétlődnek, valójában nincs értelme múltról, jelenről, jövőről beszélni. A mitikus vallások, a többistenhitet követő közösségek külső kapcsolatai gyengébbek, társadalmaik ragaszkodnak hagyományaikhoz. A természetet szentségnek tartják, általában megbecsülik. Akik nem, azok nagyjából úgy végzik, mint a Húsvét-sziget népe. Az ilyen társadalmak hosszú évszázadokig, évezredekig alig változnak. A világ megismerhetetlenségének feltételezése, a tabuk létezése kizárta a természettudományok megjelenését. Óriási tudást halmozhatnak fel, ez a tudás azonban csak tapasztalatok gyűjteménye, rendszerezésének elve nem a természeti törvények matematikai megfogalmazására épül. Akármilyen fejlett, gazdag volt is az ilyen társadalom, mérnöki alkotásai nem a természet törvényeinek ismeretén, hanem a tapasztalaton alapultak. Az ilyen társadalmakban élő egyén számára a meghatározó értékek az emberi kapcsolatokhoz, a természethez, a valláshoz, a kultúrához kötődnek. Az anyagiak kevésbé fontosak. Egyistenhit (monoteizmus) Az egyistenhit szerint csak egy Isten létezik, aki a világot törvényeivel kormányozza. Ezek a törvények megismerhetőek az ember számára, mivel az ember istenképű, így értelme az Istenéhez hasonló. Isten mint a világ teremtője hozta a törvényeket, és mivel hatalmát semmi sem korlátozza, a világ teljes egészében az ő teremtménye, azaz a világot Isten a semmiből teremtette. A világ története a teremtéstől az utolsó ítéletig tart: üdvtörténet. Az egyistenhit természetszemlélete, a törvényekkel vezérelt világ képe lehetővé tette a természettudományok fejlődését. Az Isten képmására teremtett ember, mivel Istenhez hasonlóan ő is gondolkodik, a természet törvényeit megértheti, felfedezheti. Az egyistenhit hangsúlyozza a világ egységét, azt, hogy van olyan ismeret és tanítás, amelynek tudása és követése mindenki számára javallott. Az egyistenhívő társadalmak ezért a világot befolyásolhatónak, átalakíthatónak tartják. A monoteista társadalom időszemlélete lineáris, a világ a teremtéstől a végítéletig tart. Nem kell annyira félni az újtól, a szokatlantól, ez a világ haladásának velejárója. A monoteizmus a természettudományok megjelenését, a haladásba vetett hitet, a külkapcsolatok gyakran erőszakos kiterjesztését hozta magával. A monoteista társadalmak ideológiai és területi terjeszkedése, az ezzel járó heves megrázkódtatások az utóbbi kétezer év meghatározó jellemzői.