Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - VÉGH LÁSZLÓ: Örökségünk és a huszonegyedik század

Vallásos és nem vallásos beállítottság Milyennek lássuk világunkat? Valamennyi vallás arra hívja fel az ember figyelmét, hogy a világ rendezett, harmonikus, összefüggő egészet képez. Nagyon mélyen gyökerező tapasztalatról van itt szó, ezért a világot nemcsak a vallásos emberek, hanem a materialisták nagy része is szép egésznek látja. A bennünk lévő belső hangot azonban nagyon sokan nem hallják meg. A gyorsuló világban élés sok emberben azt az érzést kelti, hogy a világ nem rendezett egész, hanem kaotikus, azaz a világ folyását nem a harmónia, hanem a gyors és váratlan változások sora határozza meg. Ezek a változások jót és rosszat egyaránt hozhatnak. Az embernek résen kell lennie, állandóan védekeznie kell a veszélyek ellen és ki kell használnia a kínálkozó esélyeket. Aki a világot kaotikusnak látja, igencsak tevékeny életet él. Állandóan tesz valamit, hogy védje magát és éljen a kínálkozó lehetőségekkel. Elsősorban csak magára tud gondolni, másra nem jut ideje, energiája. A jelenben él, nem tud a jövővel vagy a múlttal foglalkozni. A világot rossznak látja, mivel a jót alig veheti észre, azt ugyanis csak a dolgok folyamatát szemlélve fedezhetné fel, de a szemlélődésre, hosszabb időszakok áttekintésére nincs ideje és ereje. A jövőre is csak úgy tud gondolni, „ha ezt és azt még most megcsinálom, akkormajd jobb lesz". Az ilyen ember nem tud megnyugodni, nem élhet teljes emberi életet. Csak a jelennek élve elpazarolja a világ erőforrásait és így elpusztítja a civilizációt. Mivel a világ káoszát elsősorban az ember és nem a természet okozza, a világot kaotikusnak látó emberek elszaporodása növeli a világ káoszát. A káosz növekedése pedig a civilizáció összeomlásához vezet. A világot szép egésznek tartó ember is látja a világ káoszát, de ezt az egyetemes harmónia részének tartja. Csak olyan veszélyek ellen védekezik, amelyek ellen tényleg védekeznie kell, és az esélyek közül csak azokat használja ki, amelyek összhangban vannak a világ rendjével. Nem hajszolja magát annyira, mint a káoszban élő, túlzottan tevékeny ember, viszont amit tesz, az építi a világot, szebbé teszi azt. Mivel a vallásos ember hisz abban, hogy a világ értelmes alkotás, gondolkodásában meghatározó szerepet játszik a jövőre tekintés. Az isteni gondviselésben bízva az ember sokkal többet tud elviselni, képes sok mindenről, ha csak időlegesen is lemondani. A vallásosság ezért a civilizációt alakító és fenntartó tényező. A gondviselésbe vetett hit egymáshoz is közelebb hozza az embereket, az istenben hívő emberek sokkal inkább tudnak egymásban bízni, mint akik között ez az összekötő kapocs nem működik. Istenhit és társadalom A vallások tanításai erkölcsi, később gyakran állami törvénybe foglalt parancsokban rögzítették a közösségen belüli magatartási szabályokat és kapcsolatrendszereket, ugyanígy megszabták a más közösségekhez való viszonyt is. A tanításokat, a követendő parancsokat végül is az határozta meg, hogy az adott vallás miben látta a világ rendjének alapjait, harmóniájának magyarázatát.