Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - DUBSKY MERCÉDESZ: Fejezetek az Aszódi Evangélikus Egyház Algimnáziumának történetéből 1863-1912

DCIBSKY MERCÉDESZ Fejezetek az Aszódi Evangélikus Egyház Algimnáziumának történetéből 1863-1912 Az evangélikus egyház szerepe az oktatásban A reformáció egyetemes történelmi folyamat volt. Ahol gyökeret vert, ott vívmányai és következményei is jelentkeztek. Hazánkban a szellemi élet fellendüléséhez vezetett. Az evangélikus egyház - elnyomott helyzetében - egyetemet ugyan nem tarthatott fenn, eperjesi főiskolája is a lét határán küzdött. Középfokú tanintézetei azonban koronként kiemelkedőek voltak. A következő fontosabb iskolákat hozta létre: a 16. században Selmecbánya, Besztercebánya, Sopron, Eperjes, Késmárk;

1 17. században Pozsony, Rozsnyó (gimnázium); 18. században Igló, Aszód; 19. században Budapest (gimnázium), Felsőlövő, Békéscsaba, Nyíregyháza, Bonyhád, Szarvas, Rimaszombat. Az iskolafokok elkülönüléséről a 18. század végéig nem beszélhetünk sem a magyarországi evangélikus oktatásban, sem másutt. Különféle választási lehetőség kínálkozott a tanulni vágyók számára. Volt elemi iskola, gimnázium, sőt főiskola. A 18. század vége az a határkő, amelyen túl a népiskola és a latin iskola (gimnázium) határozottabban megkülönböztethetők egymástól. Volt rá példa, hogy az elemi osztályok és latin osztályok egy iskolát képeztek. Idővel mindkettő önálló tanintézetté alakult. Ez történt Aszódon is. A latin iskolában a növendékek olyan tudásra tettek szert, mellyel alkalmassá váltak felsőfokú ismeretek (jogtudomány, orvostudomány, filozófia, teológia) elsajátítására. Amennyiben tanulmányaikat nem folytatták, olyan állásokat tölthettek be, amelyekben a latin nyelv ismerete nélkülözhetetlen volt. Ebben az iskolatípusban a tanulmányok alapját a klasszikus nyelv és az irodalom képezték, ezért kapták a „latin iskola" elnevezést. Az evangélikus egyház azt az álláspontot képviselte, hogy az iskoláztatás szerves része az egyház szolgálatának. Gyülekezet és iskola egymástól elválaszthatatlanok voltak. A ma Magyarországon működő evangélikus középiskolák közül - a soproni után - a legrégebbi az aszódi. Az ősi tanoda működésének kezdete 1727 őszére tehető. Az aszódi latin iskolát tekintették az akkor már önállóvá szerveződött Pest megyei egyházmegye alapszintű középiskolájának. Az intézmény évszázadok alatt a Galga völgye szellemi központjává fejlődött. Vonzóvá vált a környék diákjai száma-