Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÁNYOKI JÁNOS: A bárd éle

MÁNYOKI JÁNOS A bárd éle Poroszország végvidékén Verne Gyula így jellemzi Németországot: szörnyű bárd Európa testén. Hector Servadac és barátai a világűrből néznek vissza az öreg kontinensre. S a felhőkön át kirajzolódik előttük a bárd vagy inkább maguk elé képzelik: hiszen az egykori Reich határai csak részben voltak természetes határok. Fölidézve a vilhelminus birodalmat - alakját világosan érthető, mire céloz a hazafias érzelmű francia. A borzadását ugyan nem osztjuk, s arra is emlékszünk, hogy az orosz medvével szemben mennyire megértő volt. A hasonlat azonban érzékletes: íme, a bárd. A következő évszázadban kétszer lesújtott. Nem minősítünk: lesújthatott önvédelemből, lesújthatott, mert be volt kerítve, lesújthatott, mert vérig alázták. Az első csapásnál kicsorbult. A második csapásnál elröpült a feje. Megmaradt a nyél. A néhai Kelet-Poroszországban járunk: errefelé húzódott a bárd éle. 1410-ben a szlávok legyőzték a teutonokat: Sienkiewicz - egy lengyel Nobel-díjas - megírta. 1914-ben a szlávok támadtak, elvéreztek. Második tannenbergi csata, revans 1410-ért - tálalták a császári haditudósítók. Nem tudták, hogy ekkortájt született az utolsó német nemzedék, amely még itt válhatott felnőtté. A kalinyingrádi körzet - tizennégyezer négyzetkilométer, egymillió lakos - fele sincsen az egykori Kelet-Poroszországnak. Délen a Mazuri-tavak vidéke Lengyelországhoz került: a nyugati részén áthaladunk. Varrnia - német nevén Ermland - volt az egyetlen pápista püspökség, amely a reformáció korában sem szűnt meg Kelet-Poroszországban. A lengyel hatalom még erős volt: királyok oltalmazták a püspököt. Az egyik oltalmazó Báthori István, az egyik oltalmazott Báthori Endre: Erdély későbbi főpapfejedelme, akit a csíki székelyek fejszével vertek agyon. Olsztynt - Allenstein - csupán hajnalban látjuk: a mazur vidék egyik központja. Pár gótikus templom, oromfalas házak, rend, tisztaság: minden jó benyomást kelt. De nincs időnk, hogy megálljunk, így nem láthatjuk a leglátványosabb műemléket, a Német Lovagrend várát. Erdőben haladunk: bükk, tölgy, éger, nyír, fenyő. A tölgy, a bükk fokozatosan ritkul: északnak tartunk. Az ég világosszürke; minden csupa harmat. Borzongok kissé. Tudom, hogy közelít a határ.