Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - LÁZÁR VIKTÓRIA: Egy tudós misztikája

2.2. Az angyalok • Az angyaloknak „tökéletes emberi alakjuk" van, és mindenben hasonlítanak ránk. Ezen Swedenborg el is csodálkozik, de az egyik angyal felvilágosítja, hogy a földi tudósok és teológusok tévednek abban, hogy az ember külső érzéki tapasztalásából indulnak ki, nem pedig „a benső világosságból és az általános eszményből, amely mindenkibe beplántáltatott", s ezért hiszik azt, hogy az angyalok „test nélküli, ködszerű lények (mentes), csupán gondolatok (...), amelyekben semmi életerő nincs, (...) nem látnak, mert szemük nincsen, nem hallanak, mert fülük nincsen, nem beszélnek, mert szájuk és nyelvük nincsen".

11 „Mindazonáltal tudni kell - összegzi a látottakat Swedenborg -, hogy az angyalokat az emberek testi szemével látni nem lehet, hanem csak a lelki szemével..." Továbbá: „Hasonló csak hasonlót láthat, mert hasonlóból való."

12 Egy-egy angyal is kis mennyet alkot önmagában. Majd - ez is földi tulajdonság - rokonszenv alapján az angyalok társaságokat alkotnak, amelyek önmagukban is emberformájúak és mennyek, de az egész mennynek is emberformájavan.

13 Mindez Isten istenemberi természetéből ered. Álljunk meg egy pillanatra ennél a képnél. Minden rész azonos a nagy egésszel a mennyben, mert önmagában mindennek a tartalma menny, formája pedig emberi. Ezt az alakzatot hiába keresnénk a stilisztikakönyvekben. Ez matematika. Az önazonosság jelensége, más néven fraktál. Ezzel a fogalommal jelölik azokat az - elsősorban természeti - formákat, amelyek messziről is ugyanúgy néznek ki, mint egészen közelről, természetesen eltérő léptékben. Egyszerű példaként említhetnénk a hópelyhet, amely hatszögletű és az őt alkotó hókristályok is hatszögek. A jelenséget már az ókor óta ismerik, de nevet csak a 20. században kapott (1975-ben vezette be Mandelbrot). 2.3. Isten a Mennyben • Ez bizony kényes pontja Swedenborg „mennyei látomásának". Merthogy Isten szinte teljesen észrevétlen marad saját birodalmában: csak akkor jelenik meg, ha ránéznek. Szétfolyó jóság, aki nem ítél, nem ismeri a bűn és a büntetés fogalmát. Passzivitása a felvilágosodás órásmester-istenére emlékeztet, aki csak beindította a gépezetet, de tovább már nem vesz benne részt tevőlegesen. Miért is venne, hiszen nincs eredendő bűn, csak a gonosz a bűn (és nem fordítva!). Az ember azért nem gonosz, mert ezzel fájdalmat okozna a lelkének. Jézus kereszthalála sem a mi megváltásunkért történt. Az ő szenvedése a saját sorsának a része, mert így egyesülhetett az ember Jézus azzal az istenivel, amelyből a lelke fakadt. Swedenborg tagadja, hogy Isten olyan kegyetlen lenne, hogy saját Fiát feláldozná, hiszen még a ragadozók sem tennének ilyet saját kölykükkel. Isten mindenkit a saját tettei szerint értékel. Ádám és Éva bűnbeesése is az allegorikus írásmagyarázat áldozata lesz: Swedenborg szerint ők jelképezik a legősibb egyházat, a jó és rossz tudásának fája az ember önmagában létele, a tiltott gyümölcs elfogyasztása pedig a gonoszhoz tartozást szimbolizálja.

14 Lehet, hogy ebben a rendszerben Isten is csak egy allegória?